Kolumbia a világ egyik legjelentősebb kávétermelő országa. Az itt termesztett kávébabokból készült magas minőségű kávé világhírű, ráadásul az ország kávéültetvényei nagyrészt kistermelők tulajdonában állnak, akik működését központi hálózat és országos szintű kreatív marketingstratégiák támogatják. De hogyan és mikor indult a kávétermesztés Kolumbiában és hogyan alakította az ország kultúráját és gazdaságát az elmúlt évszázadokban?
A kolumbiai kávétermesztés kezdetei
A kávét a 17. század elején a spanyol telepesekkel érkező jezsuita papok hozták be Kolumbiába. Az első kávéültetvényeket az ország keleti részén ültették el és eleinte csak dísznövényként, illetve saját felhasználás céljából termesztették. Hamarosan azonban az egész országban létrejöttek a kávétermeléssel foglalkozó kis családi gazdaságok, az úgynevezett fincák. A kávé elterjedéséhez állítólag egy jezsuita pap is nagyban hozzájárult, aki gyónás után vezeklésként kávétermesztést írt elő a gazdáknak.
A kolumbiai kávébabbal való kereskedelem csak a 19. század első évtizedében indult meg, a kávé, mint kolumbiai exportcikk pedig csak a század második felében szilárdult meg. Az akkori kolumbiai nagybirtokosok hamarosan megpróbálták kihasználni a nemzetközi piacok bővülése által kínált új lehetőségeket is: a kávé mellett dohányt, bőrt, sőt élő szarvasmarhát is árultak. Ebben az időszakban a kolumbiai kávétermelés kevesebb mint 30 év alatt 60 000 zsákról 600 000 zsákra emelkedett (1 zsák 60 kg-nak felel meg). A legfontosabb piacnak az Egyesült Államok, Franciaország és Németország bizonyult.
A 20. század és a családi kisvállalkozások térnyerése
Az 1900-as évek első pár évében zajló Ezernapos háború idején viszont a növekvő iparág rövid időre hanyatlásnak indult. A nemzetközi kávéárak visszaesése miatt sok ültetvénytulajdonos kénytelen volt felosztani termőterületeit munkásai között, így azok saját farmjaik felett rendelkezhettek. Ennek hatására a 20. század elején Kolumbia kávétermesztésében már a vidéki kis gazdaságok domináltak, az ország vezetése pedig létrehozott egy olyan logisztikai rendszert, amely lehetővé tette a kisbirtokosok számára, hogy hatékonyabban exportálják kávéjukat. Fontos megjegyezni, hogy a kávé kis gazdaságokban történő termesztése megkönnyítette a minőségellenőrzést is, így a kolumbiai kávét világszerte jellemző kiváló minőség még biztosabbá vált. 1912-re a kávé a kolumbiai export 50%-áért felelt.
1927-ben a kolumbiai kormány létrehozta a Kolumbiai Kávétermelők Szövetségét (FNC), hogy segítsen megvédeni a gazdák jogait, és elősegítse a kolumbiai kávé minőségének és terméshozamának javulását. Emellett megalakulása óta folyamatosan új stratégiákat hajt végre a kávétermelők megélhetésének javítása érdekében is. Az FNC egyben szakszervezet is: a gazdálkodók együttesen jobb adózási feltételeket tudtak kivívni a kávé exportálását illetően, így nemcsak kávéjuk minősége, hanem áraik is versenyképesekké váltak a szövetség megalakulása óta. Az FNC ma kb. 500 000 kávétermesztőt képvisel, akik többsége kis családi vállalkozás keretében termeszti a kávét.
Juan Valdez és a kolumbiai kávé marketing
Kolumbia az első olyan országok közé tartozott, melyek megértették a marketing hihetetlen erejét a kávé értékesítésénél. Ezért a múlt század második felében az FNC intenzív marketingkampányokat folytatott az ország kávétermelésének népszerűsítése érdekében. Kiépítettek egy brandet, mely a helyi gazdálkodóktól becsületesen felvásárolt minőségi kávét hangsúlyozta. Emellett 1958-ban megalkották Juan Valdez karakterét, egy fiktív reklámfigurát, aki Kolumbia, mint a minőségi kávét előállító ország jelképévé vált. A reklámfilmekben Juan Valdez egy kávétermelő gazdaként jelenik meg, aki Conchita nevű szamarával zsákokban hordja a leszüretelt kávébabot. A Juan Valdez figurát használják márkaként is a 100%-ban Kolumbiában termesztett és szüretelt kávébabból készült kávé jelölésére.
A kávé szerepe a gazdaságban
Kolumbia ma a világ harmadik legnagyobb kávétermelője, évi 11,5 millió zsák kávét állít elő, az arabica kávébab termelését tekintve pedig világelső. Emellett a világ kávéellátásának nagyjából 12%-áért felel, a harmadik legnagyobb kávéexportőr a világon. Többek között az Egyesült Államokba, Németországba, Franciaországba, Japánba és Olaszországba exportálják a kolumbiai kávébabot. A legtöbb kávét a kolumbiai kávéháromszögben termesztik, míg más régiók a mennyiség helyett a minőségre összpontosítanak, ilyen például Sierra Nevada de Santa Marta vidéke. A kávétermesztés Kolumbia GDP-jének 7-8 százalékát adja és több mint 500.000 családnak biztosít megélhetést, az ágazat egyben az ország legnagyobb vidéki foglalkoztatási forrása.
A kolumbiai kávé kultúra
Kolumbia ideális időjárási és földrajzi feltételeket biztosít a kávétermeléshez, több tucatnyi mikroklímája, ezernyi tápanyagban gazdag domboldala, a nedves éghajlat és a magas fekvés megkönnyíti a nagyszerű, autentikus kolumbiai kávé termesztését. Nem csoda hát, hogy a kolumbiai kávé számos elismeréssel büszkélkedhet: 2007-ben az Európai Unió oltalom alatt álló eredetmegjelölés státusszal tüntette ki, 2011-ben pedig a kolumbiai kávé háromszöget alkotó Caldas, Quindío és Risaralda megyék „Kávé kultúrtáj” néven felvételt nyertek az UNESCO Világörökségek listájára.
A Kolumbiai Kávétermelők Szövetsége a kávétermelés elősegítésével az ország stabilizálásában is szerepet vállalt. Az USA Nemzetközi Fejlesztési Hivatalával közösen megalapították a Kávé a békéért nevű szervezetet – kávétermesztők és piaci szövetségeseik szervezetét, amelyet az egykor polgárháború és kábítószer-kereskedelem által dúlt területek kávétermelő közösségeinek megsegítésére hoztak létre. Az ezekből az övezetekből származó termelők gazdasági támogatást kapnak a nyomon követhető kávékereskedelem fejlesztésének, megkönnyítésének és előmozdításának érdekében, valamint segítséget kapnak a globális kávépiacokhoz való hozzáférésben, hogy gazdasági függetlenséget szerezzenek és a békés jövő felé haladjanak.
Kolumbiát a világ egyik legboldogabb országának tartják, a kávékultúra pedig nagy szerepet játszik ebben a nemzeti boldogságban. Ellentétben néhány európai országgal, ahol a kávét körülvevő kultúrát leginkább az elvitelre kért, sebtében elfogyasztott koffeindús kávé jellemzi, a dél-amerikai országban a kávéfogyasztás teljesen más jelentéssel bír. Az ország kávékultúrájában a kávé sokkal inkább társadalmi szerepet tölt be, ez a kolumbiai társasági élet alapja. Nagyon gyakori, hogy a kolumbiaiak egy csésze kávé mellett találkoznak barátaikkal és családjukkal, az idősebek körében pedig nem ritka, hogy egész napjukat egy csésze kávé mellett fecsegve töltik el. A munkahelyi környezetben is fontos a kávé, úgy tartják, hogy segíti a mentális képességeket és így megbeszéléseken is kínálják. A kolumbiai kávé tehát többet szimbolizál, mint egy forró ital; a nemzeti identitás fontos jellemzője. Összehozza az embereket, barátságokat és kapcsolatokat teremt, és országszerte ezreket lát el.
A helyiek szerint a kávét élvezni kell, nem pedig segédeszközként használni, hogy átvészeljük a napot és ébren maradjunk. Kolumbiában emiatt sokkal kisebb csészékben fogyasztják a kávét, illetve gyakran isznak tinto néven ismert, édesített feketekávét is kis műanyag csészékből.
A kolumbiai kávék ízvilága
A kolumbiai kávék különböző ízvilággal rendelkeznek, mivel az ország különböző kávétermelő területein más-más feldolgozási módszereket alkalmaznak. Például a Huila régióban a nedves eljárást, míg a Tolima régióban a száraz feldolgozást részesítik előnyben, így a két kávé teljesen más ízű. A hőmérséklet és a tengerszintfeletti magasság szintén hozzájárul a kolumbiai kávék változatosságához. Az az alacsonyabb tengerszint feletti magasságban található és magasabb hőmérséklettel bíró Santa Marta és Santander régiók kávéi testesebb és mélyebb jegyekkel rendelkeznek. A középső kávérégiókban, Antioquiában, Caldasban és Quindioban a kávé általában diósabb és csokoládésabb ízzel, valamint enyhe édességgel és lágy savassággal rendelkezik. Míg a déli kávérégiókban, Nariñoban és Caucában, valamint a magasabban fekvő területeken általában erősebb savasságú, virágos aromájú és összetett ízvilágú kávét termelnek.
Általánosságban elmondható, hogy a kolumbiai kávék egy kicsit gyengébbek, mint más országok kávéi. Emellett ízük is gyengédebb, melyet gyakran az eredeti hagyományos kávéhoz hasonlítanak – főképp a sötétebb pörkölésű kávék esetében igaz ez az állítás.
