A Nazca-vonalakat 1994-ben az UNESCO Világörökségi helyszínei közé választották. A vonalak már nagyon régóta ismertek voltak, de mindaddig nem tudtuk, hogy különböző figurákat ábrázolnak, amíg a repülővel a magasból is sikerült megszemlélni az ábrákat. Paul Kossok volt az első kutató, aki az 1930-as években repülőről kezdte vizsgálni a vonalakat.

Hogyan alakították ki őket?

A területnek, ahol a Nazca-vonalak találhatók, a felszíne nagymennyiségű vasoxidot tartalmaz, mely a földet vöröses-barnára színezi. Körülbelül 10 cm-re a felszín alatt sárgás színű agyagos talaj található. A vonalakat úgy alakították ki, hogy a felszíni vörös talajt 10-15 cm mélységig eltávolították, a figuráknak megfelelően 40 cm-től a 2 m-es szélességig. Az így létrehozott két, különböző színű talajréteg kontrasztja miatt láthatóak a vonalak nagy távolságból is. (A híres Nazca kerámiákat is ennek a két színnek a kombinációjával díszítették.)

A Nazca-vonalak létrejöttére a mai napig nincs elfogadott magyarázat. Ami biztosnak tűnik, az az, hogy azok, akik megalkották ezeket a vonalakat, soha nem láthatták a vonalakat a magasból.

Három elmélet a sok közül:

Az első elméletnek nagyon sok híve van szerte a világon, bár Peruban nem veszik igazán komolyan. E szerint a Nazca-vonalakat idegen bolygókról származó lények hozták létre és olyan üzeneteket közvetítenek, melyeket az emberek még nem tudnak értelmezni. Az elmélet hívei szerint a Nazca kultúrában élő emberek nem lehettek képesek létrehozni a vonalakat. Az elmélet hívői hasonlóképp magyarázzák a Machu Picchu, vagy Sacsayhuaman létrejöttét is. Ennek azonban ellentmondanak a Nazca-vonalakhoz közel található Cahuachi városának romjai. Itt az egész város vízellátását biztosító földalatti vízvezetékrendszer maradványai is láthatók, melynek létrehozása sokkal bonyolultabb technikai ismereteket igényelt, mint a vonalak kialakítása.

Ahhoz, hogy megértsük azokat a régészeti központokat, melyeket meglátogatunk, szükséges megértenünk azt a kulturális és szociális környezetet, melyben létrejöttek. Nem lehet mindentől független, elszigetelt helyként tekinteni rájuk, mert ilyenkor könnyen születhetnek a minden alapot nélkülöző, hamis elméletek.

Egy másik elmélet szerint, melyet Maria Reiche, német kutatónő kutatásai alapoztak meg, aki egész életét a Nazca-vonalak értelmezésének szentelte, ezek a vonalak nem mások, mint egy bonyolult csillagászati naptár részei. Szerinte a vonalak egy-egy csillagképet ábrázolnak. A sokéves kutatás ellenére azonban Reiche-nek sem sikerült megbízhatóan bizonyítani a csillagok és a vonalak közötti kapcsolatot.

 

Egy harmadik elmélet szerint a vonalak az istenekkel állnak kapcsolatban és szertartási központok voltak. Miért kellene egy szertartási központot ugyan olyan templom formájában megjeleníteni, mint ahogy azt Európában teszik? Miért nem lehettek a Nazca-kultúra emberei számára ezek a vonalak az imádság helyszínei? E szerint a teória szerint ezek a vonalak nem az emberek számára készültek, hiszen ők nem is láthatták őket, hanem az égben élő isteneknek készültek. A Nazca-kultúra emberei számára a víz létfontosságú volt, tudták, ha megszűnik a víz utánpótlás, eltűnhetnek a Föld színéről. A csapadék ezen a területen átlag 1 cm3 évente, minden két évben egyszer esik fél órát az eső, a folyóban pedig egész évben csak 40 napig van víz. Az El Niño jelenség figyelmeztette őket, hogy a természetben bármi bármikor változhat és az életük soha nincs biztonságban. Ezért szerettek volna jó kapcsolatot ápolni az égben lakó istenekkel, hiszen onnan származik az életet adó víz, ami lehetővé teszi a növények termesztését és a megélhetést ezen a területen.

Mivel az istenek halhatatlanok, a vonalakat is olyan helyen kellett létrehozniuk, ahol örökre fennmaradhattak, és ezt sikerült is elérniük. Ami nagyon érdekes, az az, hogy ezen a területen gyakran fújnak olyan szelek, melyek eltüntethetnék a vonalakat. Ott, ahol a rajzok találhatók, a vasoxid jelenlétének köszönhetően, egy meleg levegőjű felszíni légréteg alakul ki, mely megakadályozza a hűvösebb szelek kialakulását.  A Nazca-vonalak alkotói tudták, hogy ez az ideális hely számukra.

Az alakzatok folyamatos vonalakból állnak ezért felmerült, hogy valamilyen utak lehettek, melyeken a szertartások alatt haladtak. Végeztek egy kísérletet, melyben rengeteg embert felkértek, hogy hosszú sorokban haladjanak végig a vonalakon, annak érdekében, hogy lássák, milyen messziről látszanak. E szerint valóban látszanak, sőt, azt a hatást keltik, mintha az alakzatok életre kelnének és megmozdulnának.

A Nazca kultúra emberei talán pont azt szerették volna, hogy ezt lássák isteneik?