Peru híres színes népszokásairól, hagyományairól és fesztiváljairól. Az országban zajló ünnepségek közül azonban egy kiemelkedik csodálatos hangulata, gyönyörű ruhákba öltözött táncosai és vibráló színei miatt: ez a Gyertyaszentelő Szűz ünnepe, vagyis a “Fiesta de la Virgen de la Candelaria”.

A dél-perui Punóban minden év február elején tartják ezt az ünnepséget, ilyenkor Puno a folklór világ epicentrumává válik. Látványosságának és hangulatának köszönhetően a Titicaca-tó partján ünnepelt fesztiválra a világ minden tájáról érkeznek látogatók, akik a táncosok kidolgozott koreográfiáinak köszönhetően betekintést nyerhetnek az őslakos és a gyarmati hagyományokba is. A Punói Regionális Folklór- és Kulturális Szövetség által szervezett két hétig tartó ünnepségsorozatot 1960 óta minden évben megrendezik. Ez Peru legnagyobb, valamint a Rio de Janeiró-i és az Orurói karnevál után Dél-Amerika harmadik legnagyobb fesztiválja: mintegy negyvenezer hagyományos ruhába öltözött táncos és tízezer zenész vesz részt az örömteli ünnepségen.

A Candelariai Szűz tiszteletére tartott fesztiválon vallási és kulturális programokon vehetünk részt, melyek egyaránt merítenek a katolikus hagyományokból és az andoki világkép szimbolikus elemeiből. A Szűz Puno védőszentje, aki a termékenységet és a tisztaságot jelképezi, és sok mindenben hasonlít az inkák által Földanyaként tisztelt Pachamamához. Ez a két vallás közös tényezője az, ami összehozza a két vallás hívőit ezen a tánccal és zenével teli ünnepen. 

Ki az a Candelariai Szűz?

A spanyolul La Virgen de la Candelaria néven ismert Gyertyaszentelő Szűz a híres Szűz Mária ábrázolások egyike. A Candelariai Szűz napján, azaz február 2-án a katolikusok Szűz Mária negyven nappal Jézus születése utáni megtisztulását ünneplik. Számos országban, köztük a Fülöp-szigeteken, Kubában, Bolíviában és Peruban is színes fesztiválok kísérik ezt a napot, ezekben az országokban kiemelt tisztelet övezi a Gyertyaszentelő Szüzet, akinek tiszteletére templomokat és szobrokat is szentelnek. Peruban a szent szobra különleges helyet foglal el a templomokban.

Az eredeti szobor a Kanári-szigeteki Candelaria-bazilikában található, innen kapta elnevezését. Ez a szobor a Szüzet sötét bőrű, aranykoronát és jogart viselő nőként ábrázolja. A perui folklórban viszont “Mamacha Candelaria” világos bőrű, selyemből készült, aranyszálakkal és drágakövekkel díszített ruházatot visel és bal karján a kis Jézust, jobbján pedig egy kosarat tart. E képmás eredetéről két népszerű legenda kering: az első szerint a Szűzanya egy Puno-beli lakos előtt jelent meg, aki éppen földjét művelte a Titicaca-tó partján. A második monda szerint a Szűzanya a tó vizéből bukkant elő.

Puno szent védelmezője

A punóiak különleges tisztelete a Candelariai Szűz iránt 1781-ben kezdődött, amikor a spanyolok által uralt várost az aymara származású Túpac Amaru lázadó csapatai ostromolták. Kétségbeesésükben Puno lakói úgy döntöttek, hogy körmenetet tartanak: meggyújtott gyertyákkal és sikurik (azaz pánsípfúvósok) csoportjainak kíséretében vitték körbe a falu utcáin a Szűzanyát ábrázoló szobrot, és egész éjjel a Szűzanyához imádkoztak, hogy védje meg őket a támadóktól. Amikor eljött a reggel, a legenda szerint a spanyolokat a Szűz ereje segítette. Azt mondják, hogy kardjaik tűzként kezdtek izzani, és a gyertyaszentelő Szűz szobrának kezei lángokká váltak. Az isteni beavatkozás ilyen megnyilvánulása arra késztette a lázadó erőket, hogy elmeneküljenek a városból, és véget vessenek az ostromnak. A punói helyiek csodás megmenekülésük iránti hálából “Mamacha” Candelariát nevezték ki védőszentjüknek.

A fesztivál eseménysorozata

Az ünnep előkészületei már december elején elkezdődnek: a színes jelmezek készítésében nagyjából 25 000 ember segédkezik. Január 24-étől kezdve aztán folyamatosan érkeznek a látogatók és a táncos csapatok Punoba, akik a város utcáin az andoki zenekarok ütemeire próbálják tánclépéseiket.

Február 1-én még napfelkelte előtt az alferado, azaz az adott évre megválasztott szervezésért felelős személy zarándoklatot vezet az Azoguini-domb tetejére, ahol az ünneplők a Szűzanyához imádkoznak. A délelőtt folyamán az összegyűltek táncolva jönnek le a dombról a Candelariai Szűz szentélye felé, ami az ünnepségek kezdetét jelzi. A csoport énekek és tűzijátékok bemutatása közepette halad a San Juan Bautista-templom felé, ahol egy tábortűz körül gyűlnek össze. A délutáni órákra a lóháton érkező, város határán élő helyiek is bevonulnak Punóba, az andoki papok, közismertebb nevükön a “Yachirik” kíséretében. Ezek a papok imákat és felajánlásokat mutatnak be a Candelariai Szűznek.

Február 2-a a fesztivál fő napja: kora reggeltől egész nap misék, táncok és ünnepségek zajlanak. A délelőtti szentmise után délután 2 órakor kezdődik az ünnepélyes körmenet, melynek során a hívek sokasága hagyományos zene és tánc kíséretében halad végig Puno városának fő utcáin, miközben a Szűzanya képét a magasba emelik. A körmenet részeként sok család ad át imákat vagy kéréseket tartalmazó kis papírokat is szeretett védőszentjüknek.

A következő napokon kerül sor az ünnepség egyik legfőbb turisztikai látványosságára: a Torres Belón Stadionban zajló táncversenyeket még a televízió is közvetíti. Ezeken a jobbára a régió quechua és aymara népcsoportokhoz tartozó lakosai közül kikerülő, több mint 100 folklórcsoport 7000 tagja méretteti meg magát. A résztvevők hagyományos ruházatban adják elő produkciójukat, mellyel a Gyertyaszentelő Szűzanyának kedveskednek. A verseny végén kiválasztják a győztes csoportot, mely az adott év “Legjobb táncosa” címet (és a dicsekedési jogot!) is magáénak tudhatja.

A táncverseny végeztével a táncosok és a zenészek elhagyják a stadiont, és szétszélednek a városban. Az ünneplés a stadionon kívül folytatódik: a táncosok gyönyörűen kidolgozott ruhákban és elegáns maszkokban vonulnak végig az utcákon fúvószenekarok kíséretében, és hagyományos, valamint modernebb táncaik segítségével ismertetik meg kultúrájukat az érdeklődőkkel. Az ünnepség február közepén a Szűzanya tiszteletére rendezett szertartással, felvonulással és búcsúztató misével zárul.

Áhítat, ünnep és identitás

Punóban részt venni a Virgin de la Candelaria ünnepén egyszeri élményt jelent. A fesztivál alatt a vallásos körmeneteken való részvétel mellett megismerhetjük a város prekolumbán bányászati kultúráját is, valamint számos ősi rituálét, melyet a terület lakói az ültetések és aratások idején gyakoroltak. Puno utcái a fesztivál idejére vibrálóvá és élettel telivé válnak, a zenészek és táncosok gondoskodnak a fergeteges hangulatról. A különféle táncok közül kiemelkedik a “Diablada” nevű táncos rituálé, mely 7 napon át tart. Ez a tánc elengedhetetlen a fesztiválhoz, mivel a legenda szerint akkor jött létre, amikor a közeli bányában rekedt férfiak egy csoportja kegyelmet kapott a Candelariai Szűztől. A Diablada előadásakor a résztvevők a bányák istenének, “Jacanchónak” öltöznek be és démonmaszkot viselnek. A rituálé akkor ér véget, amikor a táncosok virágokat helyeznek el a bányászok sírjára.

A puneñók nagy jelentőséget tulajdonítanak a fesztiválnak, és egész évben készülnek rá. Az emberek messziről is eljönnek, hogy részesei lehessenek ennek a különleges alkalomnak – ilyenkor sok Punóból kivándorolt személy is visszatér szülővárosába. Az események szervezéséhez a táncosok három regionális szövetsége is hozzájárul, hiszen a fesztivál célja egyben az is, hogy a régióban elősegítsék a tánccal, zenével és maszkkészítéssel kapcsolatos hagyományos tudás és készségek fennmaradását. Az ünnepség és a táncversenyek kiváló alkalmat adnak rá, hogy ezeket a készségeket az idősebb generációk átadják a fiatalabbaknak.

A Candelaria ünnep egy ékszer a perui művészeti hagyományokon belül, ezért nem meglepő, hogy 2003 óta Peru kulturális örökségei között tartják számon. A fesztivál iránti turisztikai érdeklődés évről évre nő, ahogy a látogatók száma is – ehhez talán az is hozzájárult, hogy az UNESCO 2014-ben a fesztivált az emberiség szellemi kulturális örökségének nyilvánította.