A Titicaca-tó Dél-Amerika legnagyobb tava, szédítő, a tengerszint felett 3800 méter magasságban helyezkedik el, ezzel a világ legmagasabban fekvő, még hajózható tavának számít. A tó gyorsan felismerhető a róla készült lenyűgöző fotókról: ezeken mélykék égboltot és még kékebb vizet láthatunk sárgás fűszálakkal és náddal szegélyezve, amelyekből a hagyományos csónakokat és a Titicaca-tó úszó házait építik, valamint a legtöbb képen az élénk színű hagyományos öltözékben mosolygó helyieket is felfedezhetjük. Ha a fotók nem lennének elégségesek ahhoz, hogy meglátogatásra inspiráljanak, következő blogcikkünkben összegyűjtöttük 10 kedvenc érdekes tényünket a Titicaca-tóról, hogy segítsünk érzékeltetni, mitől olyan egyedülálló célpont ez a figyelemre méltó tó, mely lenyűgöző természeti szépségével, történelmével, népével és kultúrájával kihagyhatatlan része egy perui utazásnak.
1. Titáni méretű ősi tó
A Titicaca-tó egyike a világ 20 legősibb tavainak, egyes források szerint 60 millió évvel ezelőtt keletkezett. A tó 190 km hosszú, a legszélesebb pontján körülbelül 80 km széles, területe pedig 8370 négyzetkilométer (ez azt jelenti, hogy a Balaton 14-szer férne el benne). Átlagos mélysége 107 méter, de legmélyebb részén akár 280-300 méter mély is lehet. 893 km³ víztérfogatával Dél-Amerika legnagyobb édesvízi tava. Több mint 25 folyó és számos gleccser ömlik a Titicaca-tóba, de csak egy folyó ered belőle. Ez a folyó a Desaguadero, és a beérkező víznek csupán 5%-át vezeti el. A száraz Altiplano robosztus szelei és a napsütés okán at ideérkező vizek 95%-a elpárolog.
2. Totora nádból készült úszó falvairól híres
A Titicaca-tón több mint negyven sziget található elszórva, melynek többsége lakott és számos ősi romot fedezhetünk fel rajtuk. A legnagyobb szigetek között említhetjük az Amantani, a Taquile, az Isla del Sol (Nap-sziget) és az Isla de la Luna (Hold-sziget) nevű szigeteket. E természetes képződmények mellett a tavon mesterséges úszó szigetek is találhatóak, melyek a tó legnépszerűbb látnivalóit adják. A szigetek létrehozói, az Uros kultúra az inka civilizáció előtti időkből származik, egyedi életmódjuk nagy részét azonban a mai napig megőrizték. Az őslakos csoport eredetileg védelmi taktikaként döntött úgy, hogy a tavon alapítja meg falvait.
A szigetek szárított totora nádból készült rétegekből állnak, amelyeket úgy fonnak össze, hogy a települések valóban lebegnek a víz felszínén. A totora nád a tóban nő, és az Uros közösség éltetője: nemcsak szigeteiket, de házaikat, csónakjaikat, matracokat és egyéb háztartási eszközöket is készítenek belőle. Érdekesség, hogy a totora gyökerének egy része fogyasztásra is alkalmas, sőt gazdag jódforrásként is ismert, fájdalomcsillapításra, teának és másnaposság gyógyítására is használják. Az úszó szigetek akár harminc évig is fennmaradhatnak a vízen, ha megfelelő állapotban tartják őket. Viszont amikor a szigetek alján lévő nádszálak elrohadnak, új nádrétegeket kell hozzáadni. A szigetek lakói így folyamatosan gyűjtik a totora nádat és dolgoznak szigeteik újjáépítésén.
Az itt élő 4000 fős Uros lakosság gazdasága a halászatra és a turizmusra épül. A szigeteiken szívesen látják a turistákat, túrákat, házi szálláshelyeket, kézműves termékeket kínálnak, sőt, gyönyörű, kézzel készített nádhajóikon még további úszó szigetek felfedezésére is elviszik a látogatókat.
3. A tó alakját sokan egy pumához hasonlítják
A helyi közösségek úgy vélik, hogy a tó alakja hasonlatos egy éppen nyúlra vadászó pumáéval. A tó innen kapta nevét is: a Titicaca név a „Titi Khar’ka” szóból származik, ami aymara nyelven (egy helyi őslakos nyelv) a Puma szikláját jelenti.
4. Ősi kultúrák otthona
A Titicaca-tót sokan tartják Peru ősi civilizációi bölcsőjének, az inkák előtt ugyanis három másik nép is lakott a tó környékén: a Purakák, a Tiwanakuk és a Collas kultúra. A Purakák i. e. 200 körül telepedtek le ezen a termékeny vidéken, és egy békés mezőgazdasági társadalmat hoztak létre itt. A Tiwanaku-kultúra nagyjából egy évezreddel később alakult ki, társadalmuk jelentős területekkel bírt az egész Altiplanón és Bolíviában is. A tótól nem messze található legnagyobb városuk, Tiwanaku romjai, melyet az amerikai kontinens Stonehengének is szoktak nevezni és amelyet az UNESCO Világörökség részének nyilvánítottak. A Tiwanaku kultúra letűnése után aztán egy harcias nép, a Collák birtokoltak hatalmas területeket a Titicaca-tó partjának környékén.
Ezekről a kultúrákról a mai napig keveset tudunk, jelentlétükről árulkodik viszont számos szerszám és kerámia, valamint a tó szigetein és partján megtalált mintegy 180 ősi műemlék romja. A Collas kultúrát Pachacuti Inka Yupanqui, az inkák nagy hódító uralkodója asszimilálta az Inka Birodalomba, mely jobbára harc nélkül egyesítette a sok különféle kultúrát. A jelenlegi helyi lakosság az Uros nép, amely több száz éve lakja ezt a területet, és a mai napig az ősi aymara nyelvet beszéli.
5. Az inka mitológia eredete is idekötődik
A Titicaca-tó az „inkák szülőhelye” és a „Nap szülőhelye” elnevezést is viseli. Az inka mitológia szerint legfontosabb istenségük, Viracocha a Titicaca-tóból lépett elő, majd megteremtette a napot, a csillagokat és az első embereket – Manco Capac és felesége, Mama Occlo a tó habjaiból született és ők ketten alapították meg azt a törzset, amely később az Inka Birodalommá virágzott.
6. A Nap és a Hold szigete
A tó legnagyobb szigete az Isla del Sol, azaz a Nap-sziget. Itt található a Titicaca-tó legmagasabb pontja – a sziget egyes részei 4084 méter tengerszint feletti magasságban helyezkednek el. A Nap-szigetet sokan a legfőbb inka napisten, Inti otthonának tartották. Északi oldalán található Challapampa városa, mely lenyűgöző kőlabirintusáról, a Chinkana romokról híres. Úgy tartják, hogy a hely az inka papok szent képzési központja volt. A labirintus melletti szent szikla, melyet rituálékhoz és áldozatokhoz használtak, egy puma alakját formázza. A sziget déli oldalán található az Inka lépcső, egy 206 lépcsőfokból álló kőlépcső, amely a dombon lévő szent szökőkúthoz vezet fel.
A közelben található az Isla de la Luna nevű sziget, azaz a Hold-sziget. Ezen a kis szigeten állt az Inka Birodalom idején a Nap Szüzeinek Palotája. A kolostorban a kiválasztott papnők különböző mesterségeket, különösen szövést tanultak. A szigetre csak az inka császár, a birodalom legfőbb hatalmassága léphetett be. Napjainkban néhány quechua és aymara eredetű őslakos család lakja, akik mezőgazdasággal, állattartással és kézművességgel foglalkoznak.
7. Egyedülálló ökológiája számos endemikus fajnak ad otthont
A Titicaca-tó ökológiája talán nem kap akkora figyelmet, mint a szomszédos Amazonas esőerdőé, de mindenképpen elismerést érdemel. A tóban több mint 530 vízi állatfaj él, valamint számos vízimadárfajnak ad otthont a tó. Az itt található veszélyeztetett fajok közé tartozik a hatalmas Titicaca vízibéka és a Titicaca görény. A tóban élő halak mintegy 90%-a endemikus faj, amelyek sehol máshol nem fordulnak elő.
8. Meglepően nedves mikroklímája van
A hatalmas víztömeg melegebb és párásabb mikroklímát teremt, mint gondolnánk, ami meglepő módon lehetővé teszi a burgonya és a quinoa termesztését ebben a magasságban, és fenntartja a környék mintegy 228 000 fős lakosságát. A helyiek alpaka-, láma-, juh- és tehéncsordákat is tartanak.
9. A tó fenekén egy templom található
A 2000-es évek elején egy nemzetközi régészcsoport egy titokzatos víz alatti templom romjaira bukkant a Titicaca-tó mélyén. A 200 méter hosszú és 50 méter széles templomról úgy vélik, hogy 1000-1500 éves lehet, tehát az inka civilizáció előtt épült és a szakértők szerint talán a Tiwanaku nép építhette. Az expedíció búvárai az építmény mellett felfedeztek egy termőteraszt, egy utat és egy 800 méter hosszú falat is. Emellett a későbbi ásatások során különféle kerámiákat, fémtárgyakat, főzőedényeket, valamint emberi és állati maradványokat is találtak.
10. Területét védettnek nyilvánították
A tavat és környékét a perui állam 1978-ban nemzeti rezervátummá nyilvánította, ezzel védve az élővilágot és a számos ősi emléket. Ezt követően 1997-ben a tavat és úszó szigeteit Ramsari területté is nyilvánították a ritka, endemikus fajok biológiai sokféleségének megőrzése és a terület gazdag örökségének további védelme érdekében. A Titicaca-tó jelenleg egyike annak a hét perui helyszínnek, amely az UNESCO előzetes listáján várakozik; ha jóváhagyják, akkor az UNESCO hivatalos perui világörökségi helyszínei közé kerül.
