Az Andok majd 3000 méteres csúcsai között megbúvó Machu Picchu ma Peru leglátogatottabb turisztikai célpontja. Nem hiába, hiszen az inka birodalom legfontosabb régészeti lelőhelyét 1983-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította, 2007-ben pedig a Világ Új Hét Csodájának egyikévé is választották.

Az inka romváros Cuzcótól kb. 80 km-re északnyugatra, az Andok hegyvonulatához tartozó Vilcabamba hegységben található. Az Urubamba folyó völgye fölött, két hegycsúcs – a Machu Picchu („Régi Csúcs”) és a Huayna Picchu („Új Csúcs”) – közötti keskeny hegynyergen, 2 430 méteres magasságban fekszik. A Machu Picchu egyike azon kevés jelentős inka romoknak, amelyeket szinte érintetlenül találtak meg.

A Machu Picchu 1450 körül Pachacuti Inka Yupanqui király parancsára épült és kb. 1570-ben hagyták el. Építési stílusa arra utal, hogy a település az uralkodó palotakomplexuma volt, illetve királyi menedékhelyként szolgált. A hely elhagyásának oka ismeretlen, néhány mai tudós szerint a spanyolok által behozott himlő okozta a város elnéptelenedését, de a vízhiány is valószínűleg szerepet játszhatott benne.

Habár a romváros neve és elhelyezkedése szerepel néhány korábban élt európai kalandor térképén és feljegyzéseiben, a Machu Picchu létezése Nyugaton egészen addig nem volt széles körben ismert, amíg 1911-ben Hiram Bingham, a Yale Egyetem professzora “fel nem fedezte”. A Machu Picchuhoz a professzort Melchor Arteaga, egy helyi kecsua lakos vezette. Bingham eredetileg Vilcabambát, az inkák elveszett városát kereste, ahonnan az utolsó inka uralkodók 1572-ig lázadást vezettek a spanyol uralom ellen. A régész haláláig azt gondolta, hogy a Machu Picchu képében az inkák utolsó fővárosát találta meg, ám ezt a nézetet azóta a tudósok többsége már elveti. A Machu Picchut a spanyol hódítók ugyanis soha nem találták meg. Bingham nevéhez a terület térképészeti és építészeti dokumentálása mellett 173 sír, 555 kerámia, 220 darab bronz és réz eszköz (karkötő, füldísz, dísztű, kés, fejsze stb.) feltárása is kötődik.

A város klasszikus inka építéstechnológiával épült: a tökéletesre csiszolt, hibátlanul illeszkedő vörös gránittömbökből rakott robusztus falak kötőanyag nélkül, száraz falazással készültek. A tudósok mai álláspontja szerint Machu Picchu nem volt igazi város, inkább az inka társadalom uralkodó osztályai számára épített templomokból, palotákból és obzervatóriumokból álló komplexum, ahol a Napisten, Inti különleges tiszteletének nyomai is megtalálhatók. A város legszentebb pontjai az Intihuatana, a Naptemplom és a Háromablakos templom.

A Machu Picchu a romok általános elrendezése és meglepően jó állapotban való fennmaradása miatt is különleges. Déli, keleti és nyugati részét több tucat lépcsős mezőgazdasági terasz veszi körül, amelyeket korábban egy vízvezetékrendszer öntözött. E teraszok némelyikét a helyi indiánok még akkor is használták, amikor Bingham 1911-ben megérkezett.

A romváros a legtöbb inka településhez hasonlóan egy kövezett út mentén terült el, amely részét képezte annak a kiterjedt úthálózatnak, amely átszelte az egész hatalmas Inka Birodalmat. Ezek a naputak általában széles két oldalt fallal övezett utak voltak, ám a Machu Picchut szándékosan nehezen megközelíthető helyre építették, ez biztosított természetes védelmet a városnak. A sziklafalakba rögzített kőlapokból álló úton csak libasorban lehetett járni, a településhez felvezető, utolsó szakasz előtt pedig egy függőhídon kellett áthaladni.

Machu Picchu városa három városrészre tagolódott. A felső városrészben voltak a templomok és a királyi rezidencia. Az alsó városrész középpontja a Főtér volt, ahol feltehetően ünnepségeket és vásárokat tartottak. A harmadik rész pedig a Lakónegyed volt: a nagy teret övező teraszokon álltak az előkelők lakóházai és hivatalai, a nyugati és déli oldalon pedig a parasztok és kézművesek házai, a temető, a raktárak és a műhelyek helyezkedtek el. A lakónegyedben négyszögletes alaprajzú kőházak álltak, melyek a város több száz éves elhagyatottsága ellenére tetejüket kivéve mind épségben fennmaradtak. Az épületeket a sziklába vájt lépcsők ezrei kötik össze.

Naptemplom

Az inka romváros egyik legfontosabb épülete a Naptemplom volt. Ez egy félkör alaprajzú, kétszintes torony volt, közepén egyetlen kőtömbből álló oltárral. Az oltár tetején van egy mélyedés, amelyet a nyári napforduló felkelő napja világít meg. Feltételezetten ezen a helyen csillagászati megfigyelések és rituális áldozatok zajlottak. A templom tövében van a Királyi sírnak nevezett barlang nyílása. Az üreg falait gondosan megmunkált kőlapok borítják, belsejében pedig egy trón vagy oltár áll, amelyre rituális ajándékokat helyeztek. A Naptemplom közelében található a Hercegnő Palotája nevű kétszintes, magasan megmunkált kőépítmény is, amely valószínűleg az inka nemesség egy tagjának adott otthont.

Három ablak temploma

A Három ablak temploma egy fehér andezitből épült 10,6 méter hosszú és 4,2 méter széles csarnok, amelynek egyik falán három trapéz alakú ablak található, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a hegyláncra. Úgy tartják, hogy a 3 ablak jelképezi a poklot (Uku-Pacha), a mennyországot (Hanan-Pacha) és a földi világot (Kay-Pacha). A fehér andezit, amelyből a templom épült, más faragással rendelkezik, mint a Machu Picchu többi építménye. Falainak finomsága arra utal, hogy a fellegvár egyik legfontosabb épülete volt.

Intihuatana – a Nap kikötője

Az Intihuatana egy összesen 1,8 méter magas, oszlopból és talapzatból álló, egyedülállóan megmaradt szertartásos napóra. Az oszlopot és a talapzatot egyetlen egységként faragták ki és folytonos csiszolással oltárrá alakították. Az oltár talapzatán álló 36 cm magas, keskeny oszlopot használták napóraként: árnyéka segítségével határozták meg az évszakokat, a hónapokat és az órákat. A vallási szektor legmagasabb pontján való elhelyezkedése miatt az Intihuatana az inkák fő istenének, a Napistennak a tiszteletére rendezett szertartások színhelye volt. Úgy tartják, ha az ember az oszlopra teszi a kezét, akkor feltöltődik a nap energiáival.

Inka Híd

Az Inka Hídhoz egy meredek hegy szélén található keskeny ösvényen juthatunk el. A híd vastag farönkökből készült, két kőfal támasztja alá. Ha ezeket a fákat eltávolítanák, az átjáró megközelíthetetlen lenne. Emiatt úgy vélik, hogy a híd védelmi eszközként is funkcionált. A híd eltávolításával az inkák megakadályozhatták az esetleges ellenség előrenyomulását.

A Kondor temploma

A kutatók a Kondor templomának nevezték el az épületet, mivel a templomot alkotó három faragott kő háromdimenziósan összeillesztve egy repülni készülő kondor alakját formálják. Ezt a madarat az inkák szentnek tartották, mert a földi világot (Kay-Pacha) a mennyei világgal (Hanan-Pacha) összekötötte. Az épület a Machu Picchu városi központjában található. A három faragott kő közül kettő szárnyat formál, a harmadik a földön található és a kondor fejének és címerének alakját mutatja. Ez a rész egy szertartási asztal volt. Szemből nézve, kis távolságból és egy kis képzelőerővel kirajzolódik a híres madár alakja.

A titkos ajtó

A Machu Picchu városi szektorában található a titokzatos ajtó, ami egy rusztikus, kövekkel befalazott üreghez vezet. A legújabb, infravörös fényt használó vizsgálatok arra következtetnek, hogy az üregben szertartási tárgyak, például kerámiák maradványai, sőt arany- és ezüsttárgyak is vannak. Sokan úgy tartják, hogy az üreg valójában Pachacuti Inka mauzóleuma, ahol a Machu Picchu építését elrendelő császár múmiája található. A helyszín esetleges visszafordíthatatlan károsodásától félve azonban a hatóságok még nem hagyták jóvá a helyszínen végzett széleskörűbb vizsgálatokat és az ajtó eltávolítását. Vajon ott lesz Pachacuti Inka sírja?