Peru a világ egyik legsokszínűbb országa: változatos földrajza, rendkívüli biodiverzitása, ízletes ételkülönlegességei és az itt élő letűnt, illetve máig fennmaradt ezeréves kultúrák épített örökségei elkápráztatják még a legkülönfélébb turistákat is. Legyen a kulturális turizmus iránt érdeklődő vagy a gasztroturizmus szerelmese, kalandokat kereső vagy a természetet kedvelő ökoturista, Peruban biztosan megtalálja, amire csak vágyik.
Peru lenyűgöző látképe
Peru természeti adottságait tekintve igazán szerencsés, hiszen 3000 m magas hegycsúcsoknak, elnyúló tengerpartnak, sivatagos területeknek és az Amazonas kiterjedt dzsungeleinek egyaránt otthont ad. A világ második legnagyobb magashegyi fennsíkja, az Altiplano egyes részei is átnyúlnak Peruba – itt található a világ legmagasabban fekvő, még hajózható tava, a Titicaca-tó. Emellett lenyűgöző havas tetejű vulkánokat és elképesztően mély kanyonokat is találunk az országban. Peru három nagy régióra osztható: a partvidék, az Andok és az Amazonas vidéke nemcsak földrajzában, de élővilágában, gasztronómiájában és kultúrájában is merőben különbözik.
A perui partvidék
Peru több mint 3000 km hosszú partszakasszal rendelkezik. A partmenti vizek rendkívül gazdagok természeti kincsekben és meglepően sok hal-, madár- és emlősfaj él itt. Ez a perui partvidéket befolyásoló két gyökeresen eltérő áramlatnak köszönhető: a hideg Humboldt-áramlatnak és a meleg El Niño-nak. A Humboldt-áramlat az Antarktisz felől érkezik és tökéletes környezetet biztosít a planktonok számára, amely a halrajok fő táplálékforrása. Ennek köszönhetően Peru a világ egyik vezető halászati nemzetének számít, több mint 300 halfajt, köztük tonhalat, marlint és tengeri sügért, valamint kagylót és garnélarákot halásznak a partok környékén. Az ország fővárosa, Lima is a partvidéken helyezkedik el, ezzel az egyetlen dél-amerikai város, ami óceáni látképpel büszkélkedhet. A főváros emellett sűrű ködfelhőiről is ismert, amit a helyiek garúa-nak neveznek. A Humboldt-áramlat ugyanis hatással van Peru éghajlatára is: az esőfelhők helyett sűrű ködréteget hoz létre, így lehet, hogy Lima az egyik legszárazabb főváros a világon és hogy az Egyenlítőhöz közel a trópusi éghajlat helyett itt mégis a mérsékelt éghajlat a jellemző.
A fővárostól délre haladva, Paracas lenyűgöző sziklás partvidékénél hihetetlen élővilágnak lehetünk tanúi: pelikánok, albatroszok, oroszlánfóka és pingvinkolóniák élnek itt, akiket legkönnyebben a Ballestas-szigetek körül hajózva figyelhetünk meg. A partvidékhez közel húzódik a világ egyik legszárazabb sivataga is, mely számos érdekességgel kecsegtet: itt találhatóak például a titokzatos Nazca-vonalak. A sivatag érdekes ábráit, melyek között megtalálhatók geometrikus alakzatok és állatformák is, a Nazca kultúra hozta létre nagyjából 2000 évvel ezelőtt, rendeltetésük azonban máig ismeretlen. A perui sivatag másik kuriózumának számító Huacachina-oázis egész Dél-Amerikában egyedülálló. Az oázis közepén lévő tavat föld alatti források táplálják, körülötte pedig pálmafákból és eukaliptuszokból álló bőséges vegetációt találunk, mely saját mikroklímával rendelkezik. Az ősi legenda szerint azonban az oázis egy szerelmét sirató fiatal leány könnyeiből alakult ki, aki sellő formájában máig a tóban él.
Az Andok vidéke
Peruról talán sokunknak a bámulatos hegycsúcsok között megbúvó elveszett város, a Machu Picchu jut eszünkbe először. A lenyűgöző sziklás ormok, ahol számos inka időkből fennmaradt építészeti műalkotást találhatunk, az Andok részét alkotják, mely a világ leghosszabb kontinentális hegylánca és a Himalája után a legmagasabb is. A terület kivételes növény- és állatvilágnak ad otthont: a hegyvidéki falvakban lámákkal és alpakákkal találkozhatunk (a világ alpakáinak mintegy 75%-a él a perui Andokban); a Machu Picchuba vezető Inka Ösvényen túrázva 3500 féle orchideát, sokszínű kolibriket és őshonos növényeket figyelhetünk meg; a Colca Canyonban pedig a világ legnagyobb repülő szárazföldi madarát, az andoki kondort is megpillanthatjuk.
Mint sok más úti cél esetében, úgy Perura is igaz, hogy az emberek, akikkel utunk során találkozunk, éppúgy részei az élménynek, mint a látnivalók. Ez az Andokban hatványozottan igaz, hiszen a hegyvonulatok nemcsak a régió földrajzát formálták, de kultúráját, történelmét és hagyományait is. A régió Peru területének mintegy negyedét teszi ki, de az ország lakosságának mintegy fele itt él. A legdominánsabb őslakos csoport a quechua, délen, a Titicaca-tó környékén pedig aymarák, valamint a tó felszínére épült, totora nádból készült úszó szigeteken az Uros nép él. A hegyvidék lakói közül sokan ma is önellátó gazdálkodást folytatnak, több mint 50 féle kukoricát, quinoát és 4000 féle burgonyafajtát termesztenek. Ide látogatva betekintést nyerhetünk az andoki hagyományos kultúrába, mely a városokban, falvakban és hegyi közösségekben továbbra is erősen jelen van és megmutatkozik például az építészetben, a zenében, a táncban, és a helyiek által készített textíliákban és kerámiákban is. Chinchero hegyi falvában például megfigyelhetjük, ahogy a kecsua asszonyok a mai napig ősi körülmények között készítik alpaka- és lámaszőrből a szőtteseket. Punóban pedig a Candelaria ünnepen élőben is láthatjuk a régió több mint 300 tradicionális táncát.
Amazonas – A dzsungel szívében
Az Amazonas régió Peru több mint 60%-át teszi ki és alapvetően két nagy alrégióból áll: Felső Amazóniából és Alsó Amazóniából. Előbbi 500 és 2000 méteres tengerszint feletti magasság között terül el, és a helyiek körében Rupa rupa néven ismert. Ez Peru legforróbb régiója, melyet keskeny völgyek és kanyonok szelnek át. Ezzel szemben a Selva Baja-nak is nevezett Alsó Amazónia laposabb vidékein inkább a folyók, mocsarak és lagúnák a jellemzőbbek. A perui Amazonas hihetetlen biodiverzitásáról ismert: a látogatók megfigyelhetnek itt jaguárokat, kajmánokat, tapírokat, tukánokat, arákat, jégmadarakat, háromujjú lajhárokat és különféle majmokat is. A perui Manu Nemzeti Parkban található ráadásul a világ legtöbb lepkefaja is.
Nagy kiterjedésének ellenére Peru lakosságának csak mintegy 5%-a él a területen. A két legnagyobb város Puerto Maldonado és Iquitos, mely 500 ezer lakosával a világ legnagyobb városa, amit nem lehet megközelíteni szárazföldi úton. A lakókat etnikai, kulturális és nyelvi sokszínűség jellemzi. Ma is őrzik színes hagyományaikat, rituáléikat és legendákkal átszőtt hitvilágukat. Az Amazonas medencéjében nagyjából 50-60 elzárt törzs is él, akik a mai napig nem létesítettek kapcsolatot a külvilággal – ez több mint a fele a világon található összes ilyen törzsnek.
Az Amazonas dzsungeleiben és az Andok csúcsai között megbúvó helyi közösségek számára a modern orvoslás még ma is nehezen elérhető, így a helyiek életében a sámánok a mai napig fontos szerepet játszanak. Ezek a spiritiuális vezetők a természettel való különleges kapcsolatukat hívják segítségül, hogy egyensúlyt teremtsenek a fizikai világban. Gyógyító szertartásokat tartanak, segítenek a közösségen belüli problémák megoldásában, és útmutatás reményében is sokan felkeresik őket. A perui sámánizmus nagy múltjának köszönhetően a spirituális turizmus is egyre népszerűbbé válik az országban, sokan utaznak külföldről is Peruba, hogy részt vegyenek egy helyi sámán tisztító szertartásán.
Peru, a gasztroturisták kedvence
Peru konyhája épp oly sokszínű, mint az ország maga – az egyes régióknak megvannak a sajátosságaik. A partmenti vidékek a különböző halból és tenger gyümölcseiből készült ételekről híresek. Ezek közül a ceviche egy igazi különlegesség: ez lényegében nyers hal, amit lime lében marinálnak és korianderes, hagymás, pikáns paprikával (ajíval) ízesített pácban készítik el. Limában találhatók a legjobb cevicheriák, ezek többségében a kikötőhöz közel találhatók és megjelenésüket tekintve inkább szerény külsejűek, ám annál finomabb fogásokat szolgálnak fel. A cevicheriák mellett Lima számos Michelin-csillagos étteremmel is büszkélkedhet, az utóbbi időben a főváros a dél-amerikai kontinens gasztronómiai központjává nőtte ki magát.
Az Andok konyhájában a burgonyának kiemelt szerepe van, a helyi hagyományok szerves részét képezi, gyakran inkább a közösségek között kereskednek vele, mintsem a helyi piacokon árulják. A kukorica szintén nagyon népszerű alapélelmiszer, amiből mindenféle színűt és fajtájút kaphatunk, a fehértől, a sárgán át a liláig. Utóbbi színűből úgynevezett chichát is készítenek, ami egy vízzel kevert, erjesztett kukoricasör. A tengerszint felett 3000 méterrel a kokalevelekből készült hagyományos ital, a mate de coca is kedvelt ital, ez segít a magassági betegség ellen is. A húsfélék közül elterjedt az alpaka, a bárány és a tengerimalac is, utóbbi állatból mintegy 65 milliót fogyasztanak el a helyiek évente. A nyársra tűzött, cuy néven emlegetett tengerimalaccal a piacokon, illetve utcai standoknál is találkozhatunk. A régió másik jellegzetes étele a pachamanca, melyet általában birkahúsból, alpakából vagy lámából készítenek, gyógynövényekben és fűszerekben pácolnak és forró kövek között sütnek meg.
Az amazonasi gasztronómia egzotikus gyümölcseiről és halételeiről ismert. Az ételekhez általában maniókát és sült útifűt is tálalnak, valamint fontos alapanyag a főzőbanán is. A juane a perui dzsungel konyhájának egyik fő étele, amelyet június 24-én, Keresztelő Szent János ünnepén fogyasztanak széles körben. Ez az étel rizsből, húsból, olajbogyóból, keménytojásból és különféle fűszerekből készül.
Ősi kultúrák nyomában
Habár Peru épített kulturális örökségei közül az inka emlékek a legismertebbek, számos ősi civilizáció élt a régióban az Inka Birodalom felemelkedése előtt is. Az egyik legkorábbi ezek közül a Chavín-kultúra volt, akik időszámításunk előtt 1000 és 300 között Peru mai területének nagy részét uralták. A Chavín-kultúrát követően több regionális kultúra alakult ki a tengerparton: a legfontosabbak ezek közül a Nazca és a Paracas-kultúrák voltak. Előbbiek nevéhez köthetők a sivatagi homokba vésett titokzatos, geometrikus alakzatok, a Nazca-vonalak. Utóbbiak díszes textíliáikról voltak híresek, melyek a száraz sivatagi éghajlat miatt rendkívül jól megmaradtak. Az Andok kultúrái közül fontos említeni a felhők harcosainak is nevezett chachapoyákat, akik az északkeleti Andokban éltek és leghíresebb örökségük az észak-perui Utcubamba-völgyben található Kuélap erődítmény. Állandó ellenállásuk ellenére az inkák az 1400-as évek végén meghódították őket. Az Andok másik fontos pre-inka civilizációja a Titicaca-tó partján élő Tihuanaco kultúra volt. Ők fénykorukban (Kr. u. 200-600) hatalmas területet uraltak, amely a mai Perutól és Bolíviától Chiléig és Argentínáig terjedt. Végül a Chimú volt az utolsó jelentős kultúra az inkák előtt. Birodalmuk, mely 1250 és 1470 között virágzott, a mai Ecuador és Lima közötti tengerparton terült el. Kulturális központjuk, Chan Chan akkoriban Dél-Amerika akkori legnagyobb városának számított, becslések szerint 60.000 ember élt ebben a vályogvárosban.
Az inkák kulturális örökségei
Az inka civilizáció Peru felföldjén alakult ki Kr. u. 1200 körül, majd csúcspontját kb. 1400 körül érte el. Az inka kifejezés quechua nyelven urat jelent, és a birodalom uralkodó osztályára vonatkozott. Ma a kifejezést az egész inka korszakra és kultúrára használjuk. Az inkák nagyszerű harcosok voltak, és folyamatosan birodalmuk kiterjesztésén dolgoztak. Hatalmuk csúcspontján a birodalom a mai Ecuador, Chile és Argentína területére terjedt ki. A központ Cusco volt, amit az inkák a világ köldökének hívtak. Kiváló építészek voltak: számos lenyűgöző földrengésbiztos épületet építettek főként Cusco környékén és a Szent Völgy területén. Ezek közül a leghíresebb egyértelműen Machu Picchu fellegvára, de Ollantaytambo, Pisac, Sacsayhuaman és Choquequirao épületei is mindenképpen elkápráztatnak. Az inkák fejlett úthálózatot építettek ki, mely nagyrészt még ma is használható. Ennek az inkák által Qhapaq Ñan-nak nevezett útvonalnak egy szakasza a Machu Picchuhoz vezető Inka Ösvény. Ezen haladva egy 4 napos túra során érhetünk el a Világ 7 Új Csodáinak egyikéhez. Az út nagyon kedvelt a túrázók körében, mivel gyönyörű természeti környezetben halad és útközben számos inka épület látható, melyek más módon nem közelíthetőek meg. Az építészet mellett az inkák a mezőgazdaságban is igen fejlett tudással rendelkeztek, az évszakok múlását napórák, azaz Intihuatanák segítségével mérték, Moray-ban pedig körkörös teraszokat hoztak létre, melyek egyfajta laboratóriumként szolgáltak – az egyes terasz szinteken különböző mikroklímákkal kísérleteztek.
Az inkák hitvilága és szokásai ma is nagy jelentőséggel bírnak a peruiak számára. Sok helyen a mai napig őrzik a hagyományokat, inka szertartásokat tartanak és felajánlásokat tesznek az inkák egyik legfontosabb istenségének, a Földanyának, azaz Pachamamának. Az inka világ legnagyobb fesztiválját, az Inti Raymi-t, azaz a Napünnepet a 20. század közepe óta újra minden évben megünneplik. Ez a látványos ünnepség látogatók ezreit vonzza minden júniusban Cuscóba, és teljes egészében az ősi inka szertartásokon alapul.
Peru, a legek országa
Peru számos világrekorddal is büszkélkedhet. Az Andok lenyűgöző csúcsai és a hihetetlen magasságban fekvő Titicaca-tó mellett itt található a világ egyik legmélyebb kanyonja is, a Colca kanyon, mely kétszer mélyebb, mint a Grand Canyon. Nevének jelentése, a „colca” azokra a kisebb üregekre utal, amelyek a kanyon és a völgy szikláiban láthatók, ezekben az inkák többnyire ételt tároltak, de a fontos személyeket is ide temették.
Emellett a legújabb archeológiai kutatások szerint a világ legrégibb piramisa is az országban található. A Limától északra található Caral-piramis kb. I. e. 2600-ban épülhetett, ami azt jelenti, hogy potenciálisan idősebb lehet még az egyiptomi piramisoknál is.
Peru partvidéke is tartogat meglepetéseket. Nazca városától nem messze található ugyanis a világ legmagasabb homokdűnéje, az 1176 m magas Cerro Blanco. Peru északi partvidéke pedig a szörfözők paradicsoma, itt a világ leghosszabb hullámát, a 4 km hosszú Chicamát lovagolhatják meg a szörfösök. Chicama egyébként a világ egyetlen védett hulláma is egyben.
