Idén májusban Ecuador különleges és sokszínű országát fedeztük fel csoportunkkal. Megismerhettük Quito és Cuenca gyarmati városait, Otavalo őslakos piacát és a Kichwa kultúra hagyományos konyháját, találkozhattunk a Galápagos-szigetek medve- és oroszlánfókáival, úszhattunk pingvinekkel és természetesen fotózkodhattunk galápagosi óriásteknősökkel is. Az ecuadori Amazonas tájait sem hagytuk ki: dzsungeltúráztunk, részt vettünk csokoládé- és kakaótúrán, sőt még a vízi fánkozást is kipróbálhattuk. Utunk során láthattuk az Andok lenyűgöző vulkáni tájait, köztük a Chimborazo vidékét, ahol közel 5000 méteres magasságba is eljutottunk. Alábbi blogposztunkban májusi ecuadori csoportunk élményeit mutatjuk be az út során készült képek segítségével.
Kéthetes körutazásunkat Ecuador fővárosa, Quito felfedezésével kezdtük. A város érdekessége, hogy szinte pontosan az Egyenlítő vonalán helyezkedik el. Ellátogattunk az Egyenlítői Emlékműhöz, valamint a közeli Intiñan múzeum érdekes néprajzi és interaktív kiállításait is megnéztük, ahol látványos kísérleteken keresztül figyelhettük meg az Egyenlítőhöz kapcsolódó különleges jelenségeket. Majd innen az El Panecillo dombon található Quito-i Szűz szobrához vezetett utunk, ahonnan gyönyörködhettünk az alattunk elterülő főváros panorámájában is. A délután folyamán Quito gyarmati stílusú központjával ismerkedtünk, betértünk a csodás belső kerttel rendelkező San Francisco templomba és láthattuk az Elnöki Palotát is.
Következő reggel egyből a quitói repülőtérre indultunk, hogy elutazhassunk utunk egyik fénypontja, a varázslatos Galápagos-szigetek felé. Érkezésünket követően a Los Gemelos ikerkráterekhez indultunk, ahová utunkat gyümölcsösök, endemikus Scalesia fák és banánligetek kísérték. Az ikerkráterekhez érve különféle Darwin-pintyekkel is találkozhattunk, valamint csoportkísérőnktől megtudhattuk, hogy a mélyedések igazából vulkáni működés által létrejött hatalmas víznyelők. Innen egy tipikus hacienda felé vezetett utunk, ahol megebédeltünk, és megpillanthattuk utazásunk első óriásteknőseit is: hatalmas élmény volt e tekintélyes méretű hüllők között sétálgatni, megfigyelni viselkedésüket és egészen közelről látni őket természetes élőhelyükön. Napunk zárásaként végigsétálhattunk egy lávabarlang belsejében is, majd a szigetek legnagyobb városába, Puerto Ayorába utaztunk, ahol elfoglaltuk szállásunkat. Napnyugtakor még volt időnk sétálgatni a városka hangulatos kikötőjében, ahol az emberektől cseppet sem tartó fókákkal, vörös tarisznyarákokkal, gödényekkel és tengeri leguánokkal találkozhattunk.
Utunk negyedik napján North Seymour szigetére hajóztunk, ahol lenyűgöző élővilág fogadott minket. A part menti sziklákon és a homokban oroszlánfókák és tengeri leguánok pihentek, a sziget belseje felé haladva pedig kék lábú szulák és fregattmadarak ragadták meg figyelmünk. Utóbbiak látványos udvarlási rituáléját is láthattuk: a hímek élénkpiros torokzacskójukat felfújva, szárnyukat kitárva pózoltak a lombokon. A sziget látogatása után visszaszálltunk hajónkra, majd kipróbálhattuk a sznorkelezést is. Csaknem egy órán keresztül figyelhettük a tengeri élővilágot: többek között láthattunk tengeri teknőst, különféle színes halakat és kisebb szirticápákat is.
Másnap Bartolomé szigetét látogattuk meg: a holdszerű tájon sétálva megfigyelhettünk különböző vulkanikus képződményeket, köztük a Pinnacle Rock ikonikus formáját is. A sziget legmagasabb pontjára is felmentünk, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elénk. Hajónkra visszaszállván egy keveset még a sziget partjai mentén időztünk, bízva szerencsénkben, hogy megpillanthatjuk az időnként fel-felbukkanó galápagosi pingvineket. Így is lett, rövid időn belül egészen közelről ismerkedhettünk e ritka pingvinfaj egyik példányával. Ezt követően volt lehetőségünk sznorkelezésre, mely ezúttal is nagy élménynek bizonyult, egy különleges pillanatban még hét kis pingvinnel is úszhattunk együtt.
Utolsó galápagosi napunk során a világ 10 legszebb tengerpartja között is gyakran emlegetett Tortuga-öbölhöz kirándultunk, ahova egy 3 km hosszú, hatalmas kaktuszokkal szegélyezett tanösvényen sétálva jutottunk el. A fehér homokos tengerparton fotózkodhattunk tengeri leguánokkal, és egy kisebb öbölben meg is mártózhattunk. A délután folyamán a Charles Darwin Kutatóállomást látogattuk meg, ahol egészen közelről ismerkedhettünk meg a galápagosi óriásteknősök különböző fejlődési szakaszaival: láthattunk néhány napos apró teknősöket, fiatal egyedeket és hatalmas, kifejlett példányokat is. Különösen érdekes volt megfigyelni a különböző alfajba tartozó teknősök páncélformáit, láthattunk például kupolás páncélú, valamint hosszabb nyakú, nyereghátú páncélú óriásteknősöket is.
Galápagosi kalandjaink után visszarepültünk Quitóba, ahonnan a következő nap során az Andok hegyvidékén áthaladva a túlnyomóan őslakos közösségek által lakott Otavalo térségébe utaztunk. A térség a rózsatermesztéséről is híres, útközben mi is megálltunk egy árusnál, hogy megcsodáljuk virágait. Következő megállónk során a bizcochot is megkóstolhattuk, sőt meg is figyelhettük e tipikus helyi sós péksütemény készítését. Majd elérkeztünk Peguchébe, az Otavalotól nem messze lévő kis faluba, ahol meglátogattunk egy helyi kézműves műhelyt. Itt egy szőttesbemutató során tanulhattunk a Kichwa hagyományokról, majd egy zenész családnál a vidék hangszereit mutatták be nekünk. Ezt követően Otavalo híres őslakos piacára, a Plaza de los Ponchos térre látogattunk, ahol szőttesek, faliszőnyegek, ékszerek és egyéb apróságok közül válogathattunk. Majd egy helyi család invitált minket ebédre: kertjükben megismerkedtünk az általuk termesztett helyi alapanyagokkal, megnéztünk egy főzési bemutatót és természetesen meg is kóstolhattuk a Kichwa konyha hagyományos ízeit.
Utazásunk 9. napján az ecuadori Amazonas térsége felé indultunk. Először átkeltünk a 4050 méter magasan fekvő Papallacta-hágón, ahol tartottunk egy rövid fotószünetet. Innen fokozatosan ereszkedtünk lefelé az Andok keleti lejtőin: a magashegyi tájat egyre zöldebb, párásabb vidék váltotta fel, útközben felhőerdők, vízesések és buja növényzet kísérték utunkat. Ahogy haladtunk lefelé, a táj látványosan átalakult, míg végül megérkeztünk az ecuadori Amazonas vidékére, a Napo-folyó völgyébe. Itt kenuba szálltunk és rövid hajózás után értül el lodge-unkat, mely közvetlenül a Napo folyó partján, csodás környezetben helyezkedett el. Délután egy helyi családhoz látogattunk, ahol közelebbről is megismerkedhettünk az amazóniai kichwák hagyományaival. Vezetőnk bemutatta nekünk az általuk termesztett gyógynövényeket, valamint megtanulhattuk, hogyan készítik a helyiek enyhén alkoholos jellegzetes helyi italát, a chichát. Egy spirituális tisztító szertartásnak szintén szemtaníúi lehettünk, végül pedig kipróbálhattuk a fúvócsöves célbalövést is.
Következő nap egy közel 2 órás dzsungeltúrán vettünk részt, mely során helyi vezetőnk számos érdekességet osztott meg velünk az esőerdő gazdag élővilágával kapcsolatosan. Túránk után lehetőségünk volt kipróbálni a fánkozást is: egy felfújható gumi kerékbe szállva ereszkedhettünk le a Napo folyó egyik mellékágán. Ebéd után egy csokoládétúrán vettünk részt, amely során lépésről lépésre követhettük végig a csokoládékészítés folyamatát: a kakaótermés bemutatásától a pörkölésen és feldolgozáson át egészen a frissen készült, keserédes csokoládé megkóstolásáig.
Másnap, az Amazonas térségétől búcsúzva a látványos Ördög üstje vízesés felé indultunk. Útközben tettünk egy rövid megállót egy balsafa kézműves műhelynél, ahol megismerkedhettünk e könnyű és sokoldalú őshonos fa felhasználási formáival. Majd megérkeztünk a csaknem 80 méter magas Ördög üstje vízeséshez, melyet függőhidakról is megcsodálhattunk, a zuhatag hatalmas ereje pedig mindenkit elkápráztatott. Ezt követően Baños kisvárosába látogattunk, mely Ecuador egyik legismertebb kalandturisztikai központja. Sétáltunk a hangulatos kisvárosban, majd folytattuk utunkat Riobamba felé, ahol egy hacienda stílusú szálláshelyen töltöttük az éjszakát.
Utunk 12. napján a Chimborazo vulkán meghódítása volt a cél: egészen a 4850 méteren fekvő Carrel menedékházig buszoztunk. Itt a szerencse is mellénk állt, a lenyűgöző hegycsúcsot teljesen tiszta időben figyelhettük. Csoportunk egy része még az 5100 méteren található Condor Cocha lagúnához is felsétált, erőfeszítésünkért csodás panoráma lett jutalmunk. Ezt követően meglátogattuk Ecuador legrégebbi templomát, az 1534-ben épült Balbanera templomot, majd ebédünket az Ördög Orra csúcs közvetlen szomszédságában fogyasztottuk el. Az UNESCO Világörökségi listájára is felkerült Cuenca városába este érkeztünk.
Utolsó előtti napunkon Cuenca bájos városával ismerkedhettünk. Először egy panamakalap-gyárat látogattunk meg, ahol megtudhattuk, hogy ez a pálmalevelekből készült kalap valójában Ecuadorból származik, sőt Cuenca jelenleg is a panamakalap-gyártás fő központja. Ezt követően utunk a Turi kilátóhoz vezetett, ahonnan egész Cuencát beláthattuk. Majd meglátogattuk a Pumapungo Múzeumot és Régészeti Parkot, ahol egy etnográfiai kiállítást és inka romokat is láthattunk: egykor itt terült el Tomebamba, az Inka Birodalom egyik legfontosabb északi központja. Cuenca történelmi központját szintén felkerestük: itt ellátogattunk a helyi piacra, gyönyörködtünk a Cuenca-i Katedrális kupoláiban és a Virágpiacon is sétálhattunk.
Utolsó napunk reggelén a guayaquili repülőtérre indultunk, útközben azonban még néhány megálló várt ránk. Először a Cajas Nemzeti Parkban, közel 4000 méteres magasságban tartottunk egy rövid pihenőt, majd innen már lefelé vezetett utunk: figyelhettük, ahogy az Andok vonulatai fokozatosan kakaó- és banánültetvényeknek adják át helyüket. Útközben egy gyümölcsstandnál volt lehetőségünk különféle trópusi gyümölcsöket kóstolni, majd egy helyi kakaótermelő közösséget kerestünk fel. Itt kakaófák között sétálgatva ismerhettük meg a kakaótermesztés lépéseit, és természetesen az itt termesztett kakaóból készült csokoládét is megkóstolhattuk. Ebédünket szintén itt fogyasztottuk el, majd Ecuador legnépesebb városa, a partvidéki Guayaquil felé vettük az irányt, ahol egy rövid buszos városnézésre is maradt időnk. Sőt, a Metropolitana Katedrális előtti parkban még sétálhattunk is egy keveset: érdekesség, hogy itt szinte több zöld leguánnal találkozhattunk, mint járókelővel. A körülöttünk békésen pihenő iguanákkal való fotózkodás méltó lezárása volt ecuadori körutazásunknak.
