A Machu Picchuhoz vezető kétnapos Inka-ösvény túra felejthetetlen élményt kínál a történelem és természet iránt érdeklődő utazóknak. Két nap alatt lehetőség nyílik megismerni az inkák ősi útjának egy szakaszát, valamint gyalogosan megközelíteni a legendás Machu Picchu romvárosát.
Az Inka-ösvény története és jelentősége
Az Inka-ösvény az egykori Inka Birodalom úthálózatának része, amely több mint 500 évvel ezelőtt épült. Az inkák lenyűgöző infrastruktúrát hoztak létre, úthálózatuk összesen mintegy 45 000 km hosszú volt. Ez a főútvonalakból és mellékösvényekből álló rendszer összekötötte az Inka Birodalom távoli területeit (a mai Perut, Ecuadort, Bolíviát, Kolumbiát, Chilét és Argentínát). Az úthálózat jelentőségét jól mutatja, hogy futáraik egymást váltva hihetetlen gyorsasággal továbbították az üzeneteket és javakat. Feljegyzések szerint az Inka uralkodó Cuscóban akár 3 órával a kifogás után friss tengeri halat fogyaszthatott, miközben egy spanyol lovas futárnak ugyanez az út mintegy két hétig tartott volna. Az Inka-ösvény Machu Picchuhoz vezető szakasza már az inkák idején is szent zarándokútnak számított – egyes elméletek szerint kizárólag a kiváltságos nemesség használhatta, hogy Machu Picchu szent hegyi városához eljussanak.
A Machu Picchu maga kb. 1450 körül épülhetett. A spanyol hódítók soha nem találtak rá, így évszázadokra rejtve maradt az andoki köderdők mélyén. A romvárost végül 1911-ben fedezte fel újra Hiram Bingham amerikai régész, akit egy helyi lakos vezetett el a sűrű növényzettel benőtt romokhoz. Bingham expedíciója már ekkor felfigyelt az ősi kövezett ösvényekre és lépcsőkre a hegyoldalban, de a Machu Picchuba vezető klasszikus Inka-ösvény széles körű feltárására csak később, a 20. század közepén és végén került sor. Az 1970-es évektől Peru kormánya elkezdte népszerűsíteni az Inka-ösvény túrát a turisták körében, és a legendás út hamar a világ egyik leghíresebb útvonalává vált.
Napjainkra már Dél-Amerika legnépszerűbb túraútvonalának mondható. Évente tízezrek vágnak neki a négy napos vagy rövidebb változatoknak, hogy gyalog közelítsék meg Machu Picchut. A túra népszerűsége miatt Peru hatóságai 2002-ben szigorú szabályozást vezettek be a környezet védelme érdekében. Az ösvény meglátogatása csak engedéllyel, hivatalos vezetővel lehetséges, és a napi belépők számát is korlátozzák. A szigorú engedélyezési rendszernek köszönhetően ma már jól karbantartott, tiszta az útvonal, az egykori spontán sátorozások és a romok károsítása megszűnt. A korlátozás előnye az is, hogy a mintegy 42 km-es klasszikus ösvényen a túrázók nincsenek tömegeknek kitéve, sokszor zavartalanul élvezhetik a természetet és a romokat.
A kétnapos Inka-ösvény túra útvonala
Az Inka-ösvény túra rövidebb, kétnapos változata ideális azoknak, akik szeretnének belekóstolni az Inka-ösvény hangulatába, de idő vagy megfelelő fizikai erőnlét hiányában a klasszikus négy napos gyalogtúrát nem tudják teljesíteni. A kétnapos túra a híres útvonal utolsó szakaszát járja be, és gyalogosan, valamint egy rövid vonatúttal kombinálva teljesíthető egy nap alatt – a túrázók a második napon Machu Picchu szent városát látogatják meg. Az Inka-ösvény túra első napja jellemzően kora hajnali indulással kezdődik, a résztvevők Ollantaytambo vasútállomásán szállnak fel a reggeli vonatra, és a Machu Picchu felé tartó vasútvonal 104. kilométerpontjánál szállnak le: itt kezdődik a gyaloglás az ösvényen, ahol először Chachabambát, majd Wiñaywayñát fedezhetik fel a túrázók.
Chachabamba egy 2150 m tengerszint feletti magasságban fekvő, gyönyörű hegyek által körülölelt inka régészeti helyszín. A romok valószínűleg ceremoniális és vallási központként szolgáltak egykor az inkák számára. A túra első szakaszán a turisták megtekinthetik e romok maradványait, miközben az Urubamba folyó völgye felett haladnak. Az ösvény eredeti kőlapjain és lépcsőin haladva a túra a hegyoldalban kaptat fel, mintegy 10,5 km össztávval és kb. 550 m szintemelkedéssel a nap folyamán.
A zöldellő növényzet között haladva hamarosan elérkezik a következő fontos megálló, Wiñaywayna romvárosa, kb. 2650 m magasságban. A Wiñaywayna (quechua nyelven „Örökké fiatal”) elnevezés egy, a környéken bőséggel termő orchideafajtára utal. A romok teraszos mezőgazdasági létesítményekből és több épületből állnak. A dús dzsungel ölelésében megbúvó Wiñaywayna romjai lenyűgöző látványt nyújtanak, és lehetőséget adnak arra, hogy beleéljük magunkat az egykori inka zarándokok utazásába.
Wiñaywaynát elhagyva az ösvény tovább kanyarog a hegyoldalban, és utolsó szakasza egy fokozatos emelkedéssel vezeti a túrázókat a legendás Nap-kapuhoz (Inti Punku), amely 2700 m magasan található a hegygerincen. Ez az egykori kapu jelölte a Machu Picchu fő megközelítési pontját az inkák idején. A Nap-kapun átlépve elénk tárul a Machu Picchu teljes panorámája, ahogy a völgy felett elterülő romvárosra letekintünk. Nem mindennapi érzés ezen az ikonikus kapun át megérkezni, a párába burkolózó, napfényben fürdő Machu Picchu első pillantása életre szóló élmény, ami minden fáradozást megér.
A második napon a Machu Picchu előtti utolsó faluból, Aguas Calientesből reggel indulnak útnak a túrázók, hogy idegenvezető kíséretében részletesen bejárják a romvárost. Így a kétnapos Inka-ösvény túra megkoronázása a Machu Picchu-látogatás, amely során a turisták megismerhetik e titokzatos hely történetét és látnivalóit is.
Természeti környezet és élővilág az ösvény mentén
A kétnapos Inka-ösvény nemcsak kulturális élményt nyújt, az útvonal páratlan természeti környezetben vezet végig: az ösvény mentén az Andok hegyei és a mély völgyeket átszelő folyók látványa kísér bennünket. A magashegyi táj és a szubtrópusi erdők találkozásánál sokféle mikroklíma alakult ki. Wiñaywayna környékén köderdők kísérik az ösvényt, ahol a páradús levegőben buja zöld növényzet és a hegyoldalakról alázúduló vízesések teszik még látványosabbá a tájat.
A Machu Picchu Nemzeti Régészeti Park területén elképesztően gazdag a biodiverzitás. Több mint 400 orchideafaj él a szentély területén, amelyek közül jó néhány endemikus, azaz csak itt honos. A túra közben színpompás orchideák tűnnek fel a páfrányok és mohapárnák között, a kolibrik pedig virágról virágra repkedve porozzák be ezeket a különleges növényeket. Az állatvilág is bővelkedik érdekességekben, számos trópusi madárfaj figyelhető meg (a magasban például andoki saskeselyű körözhet, az erdőben tarka tangarák és kolibrik suhognak). A kisebb emlősök közül gyakoriak a sziklák között megbúvó vizcachák, nyúlszerű rágcsálók, amelyek a csincsillák rokonaiként ismertek. A legkülönlegesebb lakó pedig a ritkán látható pápaszemes medve, Dél-Amerika egyetlen medvefaja. Nagyon szerencsésnek kell lennünk, hogy megpillantsuk, de nem példa nélküli, hogy a túrázók távolról észlelik e félénk állatot a rezervátumban.
Az időjárás a térségben változékony, a száraz évszakban (áprilistól októberig) a napos, tiszta idő a jellemző, míg az esős évszak (novembertől márciusig) gyakori záporokat és sűrű párát hozhat. Ha szeretnénk teljesíteni az Inka-ösvény túrát, érdemes ezt a száraz évszakra időzíteni. Ha mégis az esős időszakban vagyunk épp itt, a csúszós köveken fokozott óvatossággal túrázzunk! Az Inka-ösvény az év 11 hónapjában látogatható, az esős évszak derekán, februárban azonban karbantartás miatt zárva tart.
Kinek ajánlott ez a túra?
A kétnapos Inka-ösvény túra mérsékelt nehézségű, alapos felkészülést és megfelelő erőnlétet igényel. Elsősorban olyan utazóknak ajánljuk, akik rendszeresen szoktak túrázni vagy sportolni, és magabiztosan mozognak hegyvidéki terepen. Bár a megtett távolság (kb. 10,5 km) nem tűnik soknak, a magaslati környezet és a szintemelkedés próbára teheti a szervezetet. A túra 2150 m magasságból indul és 2700 m körüli csúcspontot ér el Wiñaywaynánál, majd 2400 m körül ér Machu Picchuba. A túra során nincs szükség hegymászó tapasztalatra, de a lépcsők sokasága és a folyamatos emelkedő miatt kitartásra mindenképp szükség van. A szervezett utakon idegenvezetők kísérik a csoportot, akik figyelnek a tempóra és a pihenőkre.
