Ecuador egyik legcsodálatosabb természeti kincse a Chimborazo vulkán. Ez a 6268 méter magas, hófödte óriás nem csupán az Andok legmagasabb csúcsa Ecuadorban, hanem különleges módon a Föld középpontjától számítva ez a legmesszebb fekvő pont.
A Chimborazo páratlan magassága
Amikor a bolygónk legmagasabb hegyére gondolunk, valószínűleg a Himalájában emelkedő Mount Everest jut eszünkbe. Nem véletlenül, hiszen az Everest csúcsa valóban magasabban van a tengerszint felett. A 19. század elejéig azonban sokan a Chimborazót tartották a világ tetejének, és nem is alaptalanul. Bolygónk alakja ugyanis nem tökéletes gömb, az Egyenlítő vidékén a Föld kissé kidomborodik. Mivel a Chimborazo csúcsa mindössze egy fokkal fekszik délre az Egyenlítőtől, a Föld középpontjától mérve közel 2,1 kilométerrel távolabb van, mint az Everest csúcsa. Így bizonyos értelemben a Chimborazo „magasabb”. Innen is ered a magyar „csimborasszó” kifejezés, amelyet ma is a legmagasabb fok megjelölésére használunk.
Felfedezők és hegymászók nyomában
A Chimborazo évszázadokon át vonzotta a felfedezőket és hegymászókat. Már az 1700-as években is tanulmányozták francia tudósok a hegyet az Egyenlítő menti expedíciók során, majd 1802 júniusában Alexander von Humboldt porosz természettudós megkísérelte a csúcshódítást. Humboldt és társai mintegy 5877 méteres magasságig jutottak, mielőtt az oxigénhiány visszafordulásra kényszerítette őket. Ez akkoriban példa nélküli magasság volt, addig európai ember nem járt ilyen magasan. Végül 1880. január 4-én egy angol hegymászó, Edward Whymper ért fel elsőként a Chimborazo tetejére. Whymper legendás útvonalát ma is az ő nevén emlegetik, és azóta is sok kihívást kedvelő mászó igyekszik követni a nyomdokait.
Hófödte óriás az Egyenlítőnél
Ilyen gazdag múlttal a háta mögött nem csoda, hogy a Chimborazo ma Ecuador ikonikus hegyóriása. Az ország középső részén, Quito fővárostól mintegy 150 km-re délre emelkedik ez a kialudt rétegvulkán, amely a Nyugati-Kordillerák láncának része. Tekintélyes, 6267 méteres magasságát modern GPS-méréssel állapították meg 1990-ben. Utolsó ismert kitörése időszámításunk szerint körülbelül 550 környékén volt, így ma már teljesen nyugodt, biztonsággal megközelíthető hegyként tartják számon.
A Chimborazo csúcsát egykor kiterjedt gleccserek koronázták, melyek olvadékvize létfontosságú volt a környező vidék számára. A hegy jégtakarója ma is több tartomány vízellátásában játszik szerepet, olvadékvize táplálja például az Ambato, a Chambo és a Chimbo folyókat is, utóbbi pedig a nagy Guayas folyóba ömlik. Nem véletlen, hogy a Chimborazo és a Guayas folyó motívuma Ecuador címerében is megjelenik, a tengerpart és a hegyvidék egységének szimbólumaként. Sajnos az Andok más részeihez hasonlóan e magashegyi jégmezők is egyre zsugorodnak a globális felmelegedés miatt. A klímakutatók arra figyelmeztetnek, hogy a következő évtizedekben sok andoki gleccser teljesen el fog tűnni, ami komoly vízellátási gondokat okozhat a régióban.
A Chimborazo körül fekvő védett terület, a Chimborazo Vadvédelmi Rezervátum valóságos élő múzeuma az andoki élővilágnak. Itt zajlott le az egyik legkülönlegesebb természetvédelmi sikertörténet, a kecses vikunya (vad dél-amerikai teveféle) visszatelepítése, miután ez az állat Ecuadorban korábban teljesen kipusztult. 1988-ban nemzetközi összefogással mintegy 200 vikunyát hoztak a Chimborazo vidékére, és a populáció mára sok ezresre duzzadt. Napjainkban a vikunyák szabadon kószálnak a hegy napégette felföldjein.
Nem ritka látvány errefelé a lámák és alpakák kisebb csordája sem, e teherhordó háziállatokat már az őslakos andoki népek is használták, jóval azelőtt, hogy a spanyolok lovakat és marhákat hoztak volna a kontinensre. A vadon élő állatok közül kiemelkedik az andoki kondor, amely óriási szárnyaival méltóságteljesen köröz a magas sziklacsúcsok fölött. A ritkás füvű fennsíkokon időnként feltűnik a félénk fehérfarkú szarvas, s ha a szerencse is úgy hozza, akár a rejtőzködő életmódú pápaszemes medve (az Andok egyetlen medvefaja) is megmutatkozhat a Chimborazo vidékén.
Érdekességek és kulturális örökség
A Chimborazo nemcsak természeti képződmény, az ecuadori kultúrában és nyelvekben is mély nyomot hagyott. A prekolumbiánus időkben szent hegyként tekintettek rá az itt élő andoki népek, és egyes közösségek mindmáig apuként, azaz védelmező hegyi istenségként tisztelik (“Taita Chimborazo”).
Az örök hó birodalma számos mítoszban is feltűnik: az andoki legendákban Chimborazo hegyisten vetélkedik a szomszédos tűzhányókkal a “Mama” Tungurahua vulkán kegyeiért. Maga a hegy neve a kecsua nyelvből származik, egyes értelmezések szerint Chimbo falu havát vagy havas csúcsát jelenti, bár léteznek más magyarázatok is e névre.
Ecuador nemzeti jelképei között is előkelő hely illeti meg a Chimborazót. Az ország címerében például a vulkán stilizált képe látható a háttérben, az örök hóval fedett csúcsa az ecuadori Sierra, azaz magasföld termékenységét és szépségét jelképezi. A hegy a latin-amerikai irodalomban is megjelenik: Simón Bolívar, Dél-Amerika legendás szabadsághőse “Mi delirio sobre el Chimborazo” (magyarul nagyjából Mámorom a Chimborazóról) címmel írt magával ragadó költeményt a hegy ihletésére. Azóta is sokakat megihletett e táj: számos festményen, fotón és útleírásban feltűnik a Chimborazo fenséges alakja.
