Idén tavasszal három csoportunk fedezte fel Peru fantasztikusan változatos országát. Együtt megismerhettük az inkák örökségeit, meglátogattuk a nyüzsgő Limát, a bájos Arequipát és Cusco hangulatos városát is. Belekóstolhattunk az andoki kultúrába és gasztronómiába, valamint Peru élővilágával is ismerkedtünk: a Ballestas-szigeteknél fókákat és tengeri madarakat, a Szent Völgyben pedig lámákat, alpakákat és vikunyákat fotózhattunk. Alábbi blogposztunkban áprilisi csoportunk élményeit mutatjuk be az út során készült képek segítségével.
Peruba érkezvén repülőnk Limában szállt le, ahol rögtön a Csendes-óceán festői látképe és egy gyönyörű naplemente köszöntött minket. Első éjszakánkat a fővárosban töltöttük, a következő nap reggelén viszont Paracas felé vettük az irányt. A vörös tengerpartjáról és látványos állatvilágáról ismert helyszín minket is lenyűgözött. Először egy hajókirándulásra indultunk, hogy megfigyelhessük a Guanó-szigetek madarait, fókáit és pingvinjeit, majd egy helyi étteremben a perui partvidék legikonikusabb ételét, a cevichét kóstolhattuk meg. A délutánt az Ica-sivatag egyedülálló oázisában, Huacachinában töltöttük, ahol a lenyűgöző dűnéken homokfutóztunk és a bátrak még a sandboardozást is kipróbálhatták. A nap méltó megkoronázásául egy lélegzetelállító sivatagi naplementét is megcsodálhattunk.
Harmadik napunkon a rejtélyes Nazca-vonalakat figyelhettük meg felülről és bár néha szédítő, de kétségkívül emlékezetes élményben volt részünk. Egy kis repülőgép segítségével emelkedtünk a magasba és közel két órán át szemléltük a sivatagi tájat és az itt található állatfigurákat és mértani alakzatokat ábrázoló geoglifákat. Ezt követően kipróbáltunk egy újabb helyi specialitást, a perui grillcsirkét (pollo a la brasa). Majd visszatértünk Limába, hiszen következő napi programunk a tengerparti főváros megismerése volt. Este, akinek volt kedve, felfedezhette a szálloda környékét. Egy saroknyira laktunk a Kennedy parktól, mely érdekessége, hogy több tucat macska otthona – nem kóbor állatokról van szó, a helyi közösség gondozza őket, még cicaházaik is vannak.
Lima felfedezését a következő reggel a Szerelem parkban kezdtük, melyet sokan a világ egyik legromantikusabb parkjának tartanak. Gaudí stílusú, szerelmes versekkel és idézetekkel teli mozaikfalaival és a híres El Beso, azaz A csók című szobrával ikonikus helyszíne a városnak. Ráadásul a park a tengerparti sziklafalra épült, így gyönyörű kilátás nyílik innen az óceánra. Ezt követően Lima óvárosába utaztunk, ahol megtekintettük a Főteret és az azt körbeölelő impozáns koloniális épületeket. Láthattuk az Állami Palotát, a Városházát és a Katedrálist, valamint a Szent Ferenc Bazilikát is meglátogattuk, ahol nagy meglepetésünkre még Árpád-házi Szent Erzsébet szobrával is találkozhattunk. Ebédünket a főtér sarkán egy hangulatos étteremben költöttük el, ahol lehetőség nyílt újabb perui különlegességeket kóstolni: előételként választhattuk a causa limeña-t, egy rétegezett, citromos burgonyasalátát, ihattunk lila kukoricából készült chicha morada üdítőitalt, főételként pedig többek között ají de gallinát is kérhettünk. Utóbbi egy krémes csirkepaprikás, mely sárga színét a Peruban különösen kedvelt ají paprikának köszönheti. Délután búcsút intettünk Limának és Arequipába, a fehér városba repültünk.
Utazásunk ötödik napján városnézésünket Arequipa elegáns főterén, a Plaza de Armas téren kezdtük: itt pálmafák, szökőkutak és a lenyűgöző katedrális látványa fogadott minket. A történelmi városrész épületei mind a fehér színű sillar kőzetből készültek, innen is kapta a város becenevét. A közeli jezsuita kolostort szintén meglátogattuk – e épület udvarán volt szerencsénk egy helyi zenész játékát hallgatni, sőt még ki is próbálhattuk a hagyományos hangszereket. Ezt követően a Yanahuara kilátóponthoz utaztunk, ahol a némileg felhős időben próbáltuk több-kevesebb sikerrel kivenni az Arequipát körbevevő három vulkán körvonalát – tiszta időben a Misti, a Chachani és a Pichu Pichu vulkán lélegzetelállító látványt nyújt. A kilátónál sétálva egy arequipai specialitást, a queso helado-t is megkóstoltuk: nevével ellentétben nem egy sajtról van szó, ez egy fagylaltszerű, tejalapú, fűszeres édesség. Délután a Santa Catalina kolostor színes épületei között barangoltunk, este pedig elmerülhettünk Arequipa egyedülálló világában. Sötétedés után az utcákat árusok töltik meg, akik különfélébbnél különfélébb portékájukat kínálják, ami az európai turistának először szürreálisan is hathat: találkoztunk például süteményárussal, aki autója csomagtartójából árulta a tortákat.
A következő reggel megkezdtük hosszú utunkat az Andok hegyvonulatain át Punoba, a Titicaca-tó partjára. A táj lélegzetelállító volt: magas hegyormok, tükröződő tavak, lankás ichu fűvel borított völgyek és lépten nyomon láma, alpaka és vikunya csordák kísérték utunkat. Délelőtt megálltunk egy útszéli helyi kis étkezdében, ahol egy andoki gyógynövényből, a muñából készült teával, valamint meleg quinoa levessel vártak minket – az Andokban ezt fogyasztják reggelire és sokat segít a tengerszintfeletti magassághoz való alkalmazkodásban is. Erre pedig szükségünk is volt, hiszen utunk során most először emelkedtünk 3000 méter magasság felé, sőt egy ponton a 4000 métert is elértük. Punoba érvén hajóra szálltunk, hogy meglátogassuk a Titicaca-tó őslakos közösségét, az Uros népet, akik a tavon úszó mesterséges szigeteken élnek. A meglátogatott család fejétől megtudhattuk, hogyan készítik el totora nádból szigeteiket, milyen hagyományokat őriznek, valamint kézműves portékáikat is megcsodálhattuk.
A következő nap szintén egy hosszabb út várt ránk: Punóból Cuscóba utaztunk. Útközben megállót tettünk a Raya hágónál, amely Puno és Cusco megye találkozásánál, 4335 m magasságban található. Innen nemcsak a Chimboya hegy havas csúcsát, de még az Amazonas egyik forrását is láthattuk. Majd folytattuk utunkat Raqchi felé, ahol meglátogattuk a régészeti központot, mely egykor az Inka Birodalom fontos raktározási és elosztóközpontja volt. A köralaprajzú qolqákban gyógynövényeket, burgonyát, kukoricát és egyéb terményeket tároltak, e épületek kőalapzatait láthatjuk ma is. Raqchi emellett szent hely is volt, a komplexum központjában található az inkák egyik legnagyobb temploma, melyet Viracocha isten tiszteletére építettek. Az esti órákban érkeztünk meg Cuscóba, melyet az inkák a világ köldökének tartottak.
Reggel a város felfedezését a Koricancha, vagy kecsuául „arany udvar” meglátogatásával kezdtük. Ez az inkák legszentebb vallásos helyszíne volt, a Birodalom minden szegletéből érkeztek ide zarándokok. Az itt látható templomokat fontosságuk miatt lenyűgöző pontossággal összeillesztett kövekből építették. Ezt követően Saqsaywaman régészeti lelőhelyéhez utaztunk. A hatalmas kőtömbökből épített erőd egykor védelmi célokat szolgált, ugyanakkor ceremoniális helyszín is volt: itt tartották az Inti Raymi ünnepet. A komplexum cikcakkos falai közt alpakákkal is találkoztunk, valamint gyönyörködhettünk Cusco panorámájában. A közeli Kenqo szakrális központját szintén megnéztük, majd visszatértünk a város főterére, ahol látványos kilátás mellett fogyasztottuk el ebédünket. Délután – nagy szerencsénkre – belecsöppentünk egy helyi iskola 400. évfordulójának ünneplésébe: a főteret hagyományos öltözetben vonuló és táncoló iskolás csoportok töltötték meg. A jó hangulatú eseményt még sokáig szívesen elnéztük volna, mégis hazaindultunk – szállodánkban napunk utolsó programja, egy tisztító szertartás várt ránk, melyet egy helyi sámán vezetett.
Cusco legfontosabb látnivalóinak megtekintése után figyelmünket a Szent Völgyre fordítottuk. A következő nap folyamán Pisac régészeti lelőhelye felé indultunk. Először azonban még felkerestük a San Pedro piacot, ahol a szőttesek, gyümölcsök, harapnivalók és szuvenírek mellett még rituális tárgyakat is kínálnak az árusok. Útközben megálltunk egy kézműves központban is, ahol Peru négy teveféléjével, alpakákkal, lámákkal, vikunyákkal és guanacókkal találkozhattunk. Sőt, még andoki kondort is láthattunk. Majd továbbindultunk a völgyet átszelő csodás panorámás utunkon. Taray kilátójánál készítettünk néhány fotót, majd innen már csak egy rövid szerpentines szakasz választott el minket Pisactól. Az itt található régészeti együttes és kiterjedt inka teraszok utunk egyik fénypontja voltak. Felkapaszkodtunk a kilátóba is, ahonnan az egész völgyet beláthattuk. Majd leereszkedtünk a mai Pisac falujába, ahol kemencében sült empanadát kóstolhattunk, nézelődtünk és vásárolhattunk is a helyi kézműves piacon. A napot Cuscóba visszatérvén egy zenés vacsorával zártuk: egy helyi, négy testvérből álló zenekar játszott nekünk andoki dallamokat. A szerencse folytán éppen erre a napra esett két kedves utastársunk 30. házassági évfordulója, így még ünnepibb volt a hangulat és sokan még táncra is perdültünk.
A következő nap a fenséges Machu Picchu előtti utolsó állomásunk, Ollantaytambo felé vettük az irányt. Az élő inka falunak becézett településen megnéztük az archeológiai központot, majd sétáltunk a városban is, melynek érdekessége, hogy épületei az eredeti, inka időkből fennmaradt alapokra épültek, így sok ház alapzatában figyelhető meg az inkák híres kőművesmunkája. Ebéd után aztán vonatra szálltunk, Machu Picchu falu ugyanis csak így érhető el. Útközben végig az Urubamba folyó mellett haladtunk és megfigyelhettük ahogy az Andok hegvonulatai lassacskán találkoznak az Amazonas buja növényzetével – Machu Picchu a két ökoszisztéma találkozásánál található. Megérkezvén elfoglaltuk szállásunkat, ahonnan szintén a folyó és a magas hegyormok lenyűgöző panorámája fogadott minket. Este még volt egy kis időnk sétálni a hangulatos faluban, de lélekben már mindenki a holnapi napra, Machu Picchu romvárosának meghódítására készült.
Reggel esőre ébredtünk, de kora délutánra a szerencse ránk mosolygott, hiszen látogatásunkkor már szikrázó napsütés fogadott minket a Machu Picchunál. Két órán át sétáltunk az inkák egykori városában, miközben idegenvezetőnk beavatott minket a hely titkaiba. Természetesen néhány kép elkészítésére is volt időnk: a lenyűgöző épületek és táj mellett a látogatókhoz teljes mértékben hozzászokott és békésen legelésző lámákat és alpakákat is megörökítettük. Majd busszal ereszkedtünk le Machu Picchu faluba – a szerpentines, dzsungel övezte úton a szemfülesek még egy-egy trópusi madarat is megpillanthattak. Este a Szent Völgyben, csodás természeti környezetben található szállodánkban tértünk nyugovóra.
Másnap első megállónk a Maras-i sólepárló volt, mely még az inkák előtti korból származik: több mint ezer évvel ezelőtt a Wari kultúra hozta létre. Az itt található mintegy 3000 sóelpárologtató tavacska mai napig közösségi tulajdonban van, a helyi családok kezelik őket. Majd Chincheroba utaztunk, ahol először egy kézműves műhelybe tértünk be. Itt megfigyelhettük, ahogy az andoki asszonyok tradicionális technikákkal készítik a szőtteseket és válogathattunk is a gyönyörű sálakból, kardigánokból és sapkákból. Majd egy helyi kecsua közösséghez látogattunk, akik pachamanca ebédre invitáltak minket. Ez egy hagyományos andoki közösségi esemény, melynek során az étel hozzávalóit – húsokat, burgonyát, kukoricát, babot, banánt és különféle zöldségeket – egy földbe ásott gödörben izzó kövekre helyezik, majd fűszernövényekkel és földdel fedik be, hogy a hőt és a gőzt bent tartsák. A húsok és zöldségek így lassan, gőzölögve sülnek meg. Ez egyben egy ceremoniális folyamat is, mely során hálát adnak a Földanyának, Pachamamának. Segédkeztünk a pachamanca és a különböző szószok és saláták elkészítésében, illetve megkóstoltuk a chicha nevű sörszerű italt is. Emellett aki szerette volna, kipróbálhatta az andoki specialitásnak számító cuyt, azaz sült tengerimalacot is – Peruban ezt az állatot kifejezetten a húsáért tenyésztik, nem tartják házi kedvencként. A finom ebéd után visszatértünk Cuscoba.
Másnap fakultatív kirándulásra indultunk: eljött az idő, hogy meghódítsuk a Szivárvány hegyet! Ez Peru egyik legújabb látványossága, mely az olvadó hóréteg miatt kb. 15 évvel ezelőtt vált ismertté. Különböző ásványi anyagokat tartalmazó üledékrétegekből épül fel, ez adja pompás színeit. A túra során 5030 méteres magasságig jutottunk, az utolsó 300 méter szintemelkedést – fizikai erőnléttől függően – volt aki gyalog, volt aki lóháton, illetve olyan is, aki motorral teljesítette. A csúcson aztán találkoztunk és elkészülhettek az emlékezetes képek. Délután tértünk vissza Cuscóba, ahol beszámoltunk az élményekről csoporttársainknak. Egy utolsó esti séta alkalmával még beszereztük az utolsó szuveníreket és búcsút vettünk az andoki várostól, hiszen következő reggel már Limába repültünk.
Limába érkezvén a repülőtérről egyből a Larco múzeumba látogattunk, mely méltó lezárása volt utunknak. Az itt látható műtárgyak – ékszerek, szobrok, arany tárgyak, fémek, textilek – időrendi sorrendben számos ősi kultúrát képviselnek, négy évezreden át. A kiállítás nagyszerű áttekintést nyújtott az út során megismert őslakos kultúrák világképéről, vallási szokásairól és mindennapi életéről. Az élményhez hozzáadott a múzeum fantasztikus virágokkal teli belsőkertje, valamint az itt elfogyasztott finom ebéd is. Desszertként megkóstolhattuk az egzotikus lukuma mousset, koccintani pedig természetesen perui módra pisco sourral koccintottunk. Ez utóbbi Peru nemzeti itala, melynek alapja a pisco pálinka, amit némi lime-mal, cukorsziruppal és tojásfehérjével bolondítanak.
Utolsó napunk délelőttje szabad volt, hiszen hazatartó repülőjáratunk csak délután indult. Így délelőtt még magunkba szívhattuk az utolsó perui életérzéseket, sétálhattunk a Miraflores negyedben, ellátogathattunk a tengerpartra és az utolsó utáni ajándékokat is megvásárolhattuk – persze csak, ha maradt még némi hely bőröndünkben. Lezárásképpen néhányan egy perui levesezőben búcsúztunk az ország ízeitől. A repülőtér felé haladva felidéztük az utazás fénypontjait, amiből a legkedvesebbet kiválasztani szinte lehetetlen vállalkozásnak bizonyult. A sok-sok élménnyel és felejthetetlen emlékekkel feltöltődve szálltunk fel repülőgépünkre – tudva, hogy Peru nemcsak a bőröndjeinkben, hanem a szívünkben is velünk utazik tovább.
