A világszerte ismert Mexikóvárosi Nemzeti Antropológiai Múzeum az ország leglátogatottabb múzeuma – 2024-ben mintegy 3,7 millió látogató kereste fel. A latin-amerikai örökség iránt érdeklődő utazók számára mindenképpen kihagyhatatlan látnivaló: az intézmény Mexikó prekolumbiánus civilizációinak régészeti és néprajzi kincsei által nyújt lebilincselő betekintést az ország ősi kultúráiba és történelmébe.
A múzeum elhelyezkedése
A múzeum Mexikóváros nyugati részén, a zöldövezeti Chapultepec parkban, a Paseo de la Reforma sugárút és a Mahatma Gandhi utca találkozásánál található. Ez a környék a város kulturális központja, a park területén számos más nevezetesség is megtalálható (például a Chapultepec kastélyban működő Nemzeti Történeti Múzeum és a Modern Művészetek Múzeuma). Az épület önmagában is figyelemreméltó modern építészeti alkotás. Pedro Ramírez Vázquez, Rafael Mijares Alcérreca és Jorge Campuzano mexikói építészek tervezték, és 1964. szeptember 17-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A múzeum 23 kiállítóterme egy hatalmas belső udvart vesz körül, melynek közepén egy karcsú pilléren nyugvó, óriási beton ernyőszerkezet emelkedik. Ezt az ikonikus, vízesésszerűen alázúduló vízzel díszített tetőt „El Paraguas” néven emlegetik (jelentése spanyolul: „Az Esernyő”). A komplexum mérete is lenyűgöző, alapterülete kb. 80 000 m², melyből mintegy 35 000 m² szabadtéri kiállítóterület. A tágas udvar és a környező kertek nem csak látványos hátteret adnak a kiállított műtárgyaknak, de pihenésre is lehetőséget kínálnak a felfedező séták között.
A múzeum története
A múzeum gyűjteményének gyökerei egészen a 18. századig nyúlnak vissza. Lorenzo Boturini Bernaducci történetíró 1735 és 1743 között egybegyűjtött számos értékes indián emléket, s ez a Boturini-gyűjtemény képezte a későbbi nemzeti múzeum alapját. A független Mexikó első elnöke, Guadalupe Victoria 1825-ben az egyetemre bízta e gyűjtemény gondozását, így jött létre az ország első jelentős régészeti és történeti kollekciója. Az idők során a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, és több költöztetés után a 20. század közepére már szükségessé vált egy új, korszerű múzeumi épület létrehozása.
Az 1960-as évek elején Adolfo López Mateos mexikói elnök kezdeményezésére kezdődött meg egy modern antropológiai múzeum felépítése Mexikóvárosban. A jelenlegi múzeum építése 1963-ban indult, és a következő évben, 1964-ben meg is nyílt a nagyközönség számára. A megnyitó óta a múzeum nemzeti büszkeség tárgya, a mexikói kormány és a Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet felügyelete alatt működik. Az évtizedek során a múzeum rangja tovább nőtt, ma már nemcsak Mexikó legfontosabb múzeuma, hanem a világ egyik legismertebb régészeti-antropológiai gyűjteménye is, amely évről évre látogatók millióit vonzza.
Gyűjtemény és kiállítások
A múzeum kiállításai két szinten helyezkednek el, tematikusan és kronológiailag rendezve. A földszinti termekben és részben a szabad ég alatt Mexikó ősi indián civilizációinak emlékeit mutatják be régészeti leletek, monumentális szobrok, kőfaragványok és élethű rekonstrukciók segítségével. Itt találhatóak a legjelentősebb prekolumbián kultúrák, így az azték, maja, olmék, tolték, zapoték, mixték stb. bemutató termei, tele lenyűgöző régészeti tárgyakkal. A kiállítási terek logikusan szervezettek, a főbejárattól jobbra indulva időrendi sorrendben ismerhetjük meg Közép-Mexikó kultúráit egészen az azték birodalom felemelkedéséig, míg balra a többi régió (pl. Oaxaca, Maya-föld, Észak-Mexikó) anyaga kap helyet. Az emeleten ezzel szemben a mai Mexikó területén élő őslakos népek néprajzi tárgyai, viseletei, kézműves alkotásai és szokásai kerülnek bemutatásra. A látogatók megismerhetik az egyes indián közösségek hagyományos életmódját, lakóhelyeit (például eredeti kunyhók másolatait) és tárgyi kultúráját. Összesen 24 állandó kiállítóterem várja a közönséget (12 a földszinten, 12 az emeleten), mindegyik egy-egy meghatározott régió vagy kultúra anyagát dolgozza fel saját tematikus egységben.
Kiemelkedő műtárgyak a gyűjteményben
Az azték Napkő: Az Azték Birodalom legendás kő naptára, egy mintegy 3,5 méter átmérőjű és 24 tonnás faragott bazaltkorong. A Napkő domborművei az azték kozmosz időciklusait és isteneit ábrázolják. A spanyol hódítást követően ez a monumentális kő sokáig elásva pihent, mígnem 1790-ben Mexikóváros főterén, a Zócalo alatt végzett munkálatok során újra felszínre került. Ma a múzeum mexikák (azték) termében látható, és az intézmény szimbólumának számít.
Olmék kőfejek: A több ezer éves olmék civilizáció monumentális faragott kőfejszobrai közül több is megtekinthető itt. Ezeket a több tonnás, emberi arcot formázó bazalt fejeket Mexikó trópusi dzsungelében (Veracruz és Tabasco állam területén) tárták fel, és az amerikai kontinens legkorábbi civilizációjának titokzatos művészetét képviselik. A hatalmas olmék fejek mérete és kidolgozottsága lenyűgözi a mai kor emberét, a múzeumban testközelből is átélhető e ősi alkotások monumentális volta.
Pakal király sírja: Palenque maja romváros híres uralkodója, K’ínich Janaab’ Pakal sírkamrájának rekonstrukciója a maja kiállítás egyik fénypontja. A múzeum termeiben életnagyságú másolatban látható Pakal díszes faragásokkal ékített kő szarkofágfedele és a sírbolt belső tere. A föld alatti sírkamra eredetijét az 1950-es években fedezték fel Palenquében, itt a látogatók úgy tekinthetik meg a sírhelyet, mintha maguk is leereszkednének a maja uralkodó nyughelyére.
Jáde maszkok: A prekolumbián kultúrák mesterművei közé tartoznak a finoman kidolgozott jáde maszkok. A múzeum őrzi többek között a zapoték Denevéristen zöldkő maszkját, amely időszámításunk előtt 100–200 körül készült és a Monte Albán-i sírokból került elő. Ugyancsak páratlan látvány Pakal maja király smaragdzöld jáde halotti maszkja, melynek vonásai az uralkodó arcvonásait örökítik meg.
Tlaloc monolit: A múzeum bejárata előtt magasodik egy monumentális kőszobor, amely Tlaloc esőisten (egyes értelmezések szerint felesége, Chalchiuhtlicue vízistennő) alakját formázza. A kb. 6–7 méter magas, 168 tonnás monolitot eredetileg Mexikóváros közelében, Coatlinchán falujában találták meg, és 1964-ben szállították át a múzeumhoz. Érdekesség, hogy a hagyomány szerint amint a szobor beért Mexikóvárosba, az égiek hatalmas viharral köszöntötték, mintha maga Tlaloc is jelen lett volna érkezésekor. Az óriási kőisten ma is népszerű fotótémája a látogatóknak, és méltó “őrként” fogadja a múzeumba érkezőket.
Hasznos tudnivalók látogatóknak
A múzeum hétfő kivételével minden nap nyitva tart, keddtől vasárnapig 9:00–18:00 óráig várja a látogatókat. Fontos tudni, hogy vasárnaponként a múzeum a helyi lakosok számára ingyenesen látogatható, emiatt ezen a napon rendszerint nagy tömegre és sorban állásra kell számítani. Érdemes tehát a hét többi napján, lehetőleg nyitás után érkezni, amikor még kevesebben vannak. A fényképezés megengedett a kiállításokon, azonban csak vaku nélkül. A múzeumban kávézó és ajándékbolt is üzemel a látogatók kényelme érdekében.
A látogatás megtervezésénél vegyük figyelembe, hogy a múzeum anyaga rendkívül gazdag, érdemes több órát szánni a bejárására. A legtöbb látogató számára a kiállítás bejárása legalább 2–3 órát vesz igénybe, a téma iránt elkötelezett érdeklődők pedig akár egy teljes napot is eltölthetnek a termek felfedezésével. A múzeum jól tagolt és informatív feliratokkal segíti a tájékozódást spanyol és angol nyelven egyaránt.