Ecuador lenyűgöző fővárosa, Quito egyedülálló módon ötvözi a történelmi gazdagságot, a természeti szépséget és a modern városi életet. Az Andok magaslataiban, közel 2850 méterrel a tengerszint felett fekszik, így a világ egyik legmagasabban fekvő fővárosa (csak a bolíviai La Paz előzi meg). Különlegességét tovább fokozza, hogy közvetlenül az Egyenlítő közelében helyezkedik el. Páratlan kulturális örökségének köszönhetően az UNESCO 1978-ban a világ első kulturális világörökségi helyszíneként ismerte el.
Földrajzi elhelyezkedés és klíma
Quito Ecuador északi magasföldjén, az Andok hegység ölelésében, egy hosszú völgyben épült ki, amelyet a 4700 m magas csúcsokkal is rendelkező Pichincha vulkán keleti lejtői határolnak. Tiszta időben a városból számos havas csúcsú vulkán látható – a területet mind keletről, mind nyugatról magas andoki hegyek és tűzhányók szegélyezik. Érdekesség, hogy az Egyenlítő vonala Quito északi peremén halad át, így a Föld középpontját jelző koordináták szinte karnyújtásnyira vannak a várostól.
A magaslati fekvés és az egyenlítői elhelyezkedés kombinációja sajátos klímát eredményez a városban. Egész évben enyhe, tavaszias időjárás a jellemző, nappal általában 20–22 °C körüli kellemes meleg, éjjel pedig 10 °C alá frissülő levegő fogadja a turistákat. A városban két évszak váltakozik: a száraz évszak (június-augusztus), amikor kevesebb a csapadék és több a napsütés, illetve az esős évszak (szeptember-május), amikor gyakoribbak a délutáni záporok. A magashegységi nap erejét nem szabad lebecsülni: Quitóban a nap sugarai rendkívül erősek, a déli órákban a tiszta ég alatt az UV-sugárzás a világon az egyik legmagasabb értéket is elérheti.
Történelmi háttér
Quito térsége már az ősi idők óta lakott, a környéken talált régészeti leletek tanúsága szerint időszámításunk előtt is virágzott itt egy helyi kultúra. A város nevét a Quitu nevű őslakos néptől eredeztetik. A 15. század végén az Inka Birodalom északi terjeszkedése elérte a régiót, Huayna Capac inka uralkodó legyőzte a helyi törzseket, és Quitót regionális fővárossá tette birodalmán belül. 1534. december 6-án alapították meg a spanyolok hivatalosan a várost, ezen a napon érkezett meg Sebastián de Belalcázar konkvisztádor és 204 telepese, hogy lerakják a koloniális Quito alapjait.
A gyarmati időszakban Quito fontos adminisztratív és egyházi központ volt. A 16–18. század folyamán élte virágkorát: sorra épültek a templomok, kolostorok, iskolák és egyetemek, melyek közül sok máig meghatározza az óváros képét. A 18–19. században azonban egyre több felkelés bontakozott ki a spanyol uralom ellen. A quitóiak voltak az elsők a kontinensen, akik megpróbáltak elszakadni a spanyol koronától: 1809. augusztus 10-én itt kiáltották ki Latin-Amerika első függetlenségi mozgalmát. Bár ez a korai kísérlet kudarcba fulladt és a spanyolok véres megtorlást rendeztek, a függetlenségi eszmék lángja nem hunyt ki. Végül 1822. május 24-én, a Pichincha vulkán lejtőin vívott csata meghozta a győzelmet, Antonio José de Sucre tábornok csapatai legyőzték a spanyol királyi erőket, ezzel Quito kivívta szabadságát. A város ezt követően néhány évig a Simón Bolívar által vezetett Nagy-Kolumbia állam részét képezte. Majd 1830-tól Ecuador független köztársaságának fővárosa lett.
A 19. század második felében Quito Ecuador politikai és kulturális központjaként fejlődött tovább. Bár 1917-ben egy nagy földrengés sújtotta, a város történelmi magja ezt csodával határos módon túlélte és csaknem eredeti formájában fennmaradt. Ennek köszönhetően Quito óvárosa ma is lélegzetelállító időutazást kínál a kolonizáció korába. Napjainkban a mintegy 1,7 milliós nagyváros modern részei is pezsgő életet élnek, de Quito megőrizte történelmi báját, és méltán büszkélkedhet az “Amerika fénye” és az “Egyenlítő királynője” becenevekkel is, melyek utalások korai függetlenségi szerepére és különleges fekvésére.
Quito óvárosa és építészeti látnivalói
Quito óvárosa Latin-Amerika egyik legnagyobb és legjobban megőrzött koloniális városrésze. Szűk macskaköves utcáin és gyarmati hangulatú terein sétálva úgy érezhetjük, mintha visszacsöppentünk volna a 17–18. századba. Az óvárosban több mint 130 történelmi épület, templom és kolostor sorakozik egymás mellett, lenyűgöző építészeti egységet alkotva. A spanyol hódítók az egykori inka város romjaira emelték templomaikat és palotáikat, így a városmagban a barokk, reneszánsz és múdejar (spanyol-mór) stílusjegyek keverednek az őslakos mesteremberek motívumaival.
A város főtere a Plaza Grande, vagyis Függetlenség tere (Plaza de la Independencia), amely köré csoportosulnak a legfontosabb középületek. Itt áll a fehérre meszelt Carondelet-palota, ahol a mindenkori ecuadori elnök hivatala található. A tér másik oldalán magasodik a Quitoi Székesegyház, melynek falai között számos történelmi esemény zajlott. Itt található Ecuador első elnökének, Gabriel García Morenónak a sírja is. A Plaza Grande környékén hangulatos kávézókat, galériákat és kézműves üzleteket találunk, ahol megpihenhetünk egy csésze kiváló ecuadori kávé mellett, és beszerezhetünk néhány helyi emléktárgyat. A tértől nem messze emelkedik a Szent Ágoston-templom és kolostor is, ahol 1809-ben aláírták a függetlenségi nyilatkozatot.
Quito építészeti nevezetességei közül kiemelkedik a város leggrandiózusabb temploma, a Basilica del Voto Nacional (a Nemzeti Fogadalom Temploma). A bazilika a 19. század végén épült, mint Ecuador legnagyobb katolikus temploma. Két fő tornya 115 méter magasba nyúlik, ezzel ez a kontinens legmagasabb neogótikus temploma. Tervezésénél a párizsi Notre-Dame is mintául szolgált. A bazilika különleges érdekességei a homlokzatát díszítő figurák: az európai katedrálisok félelmetes mesebeli szörnyeit itt kondorok, armadillók, óriásteknősök és leguánok alakjai helyettesítik, ezek az állatok Ecuador gazdag élővilágát jelképezik. A belső tér is monumentális, 24 kápolnája Ecuador 24 tartományát szimbolizálja. Érdemes felmenni a tornyok egyikébe, fentről ugyanis páratlan körkilátás nyílik Quito városára és az azt övező hegyekre.
Ha Quitóban járunk, érdemes megtekintenünk a San Francisco templom és kolostor együttesét is, mely a koloniális kori építészet egyik legrégebbi és legjelentősebb példája. Az 1535-ben alapított ferences rendi kolostor és a hozzá tartozó templom hatalmas komplexuma egész Dél-Amerikában a legnagyobb ilyen jellegű épületegyüttes egy történelmi belvárosban, ezért kiérdemelte az „Újvilág Escorialja” becenevet is. A kolostor 13 belső udvart, három templomot és egy múzeumot foglal magába, sőt egykoron egy könyvtár is működött itt több ezer kötetnyi ősnyomtatvánnyal. A közeli Santo Domingo templom szintén figyelemre méltó: a 16–17. században épült, a barokk mellett már a neoklasszicista jegyeket is magán hordozó templomban található a Rózsafüzér-kápolna, Quito barokk remekműve. Ha a barokk művészet iránt érdeklődünk, akkor a gyakran Latin-Amerika legszebb barokk templomaként emlegetett La Compañía de Jesús jezsuita templomot sem szabad kihagynunk. A templom homlokzatát és belső falait is gazdagon faragott kő és aranyborítás díszíti: mintegy 7 tonna aranyat használtak fel díszítéséhez, a ragyogó oltárok és mennyezeti ornamentikák szinte fényárban úsznak. A La Compañía építése 1605-ben kezdődött és 160 éven át tartott, mire a káprázatosan részletgazdag templom 1765-re teljesen elkészült.
Természetesen Quito kulturális látnivalói nem merülnek ki az egyházi építményekben. Az óváros és környéke számos múzeumnak is otthont ad, amelyek betekintést engednek Ecuador történelmébe és művészetébe. A Quitoi Városi Múzeum például egy gyarmati kori épületben mutatja be a város történetét alapításától napjainkig. A Nemzeti Művészeti Múzeumban prekolumbiánus kincseket és gyarmati műalkotásokat csodálhatunk meg. Aki az ősi kultúrák iránt érdeklődik, annak kihagyhatatlan a Casa del Alabado múzeum, amely páratlan kollekcióval rendelkezik az ecuadori indián civilizációk (Quitu, Caras, Inka stb.) tárgyi emlékeiből. A művészetkedvelők számára igazi csemege Oswaldo Guayasamín festőművész múzeuma, mely az ország leghíresebb 20. századi festőjének egykori otthonában került kialakításra. Itt megismerhetjük Guayasamín erőteljes festményeit és életművét, amely Latin-Amerika szenvedélyes történelmét örökíti meg színekben és formákban.
Természeti értékek
Bár Quito elsősorban történelmi és kulturális látnivalóiról híres, magashegyi fekvése okán is bőven tartogat élményeket az idelátogatóknak. A hegyláncok övezte főváros szinte minden pontjáról lenyűgöző kilátás nyílik: hol egy vulkán kúpja bukkan elő a felhők közül, hol a völgyben kanyargó város látképe tárul elénk. A városon belül és közvetlen közelében is több olyan természeti látványosság van, amit vétek lenne kihagyni.
Az óvárostól délre magasodik az El Panecillo nevű domb, amely Quito egyik ikonikus panorámapontja. A spanyolul „zsömle” jelentésű nevét jellegzetes buciforma alakjáról kapta. A domb tetején áll a Quito jelképének számító Szűz Mária-szobor, spanyol nevén La Virgen de Quito. Ez a hatalmas, 41 méter magas alumínium szobor egy szárnyas Madonnát ábrázol csillagokból álló koronával. 1976-ban emelték, és különlegessége, hogy a világ legnagyobb szárnyas Szűz Mária ábrázolása. A talapzatra felkapaszkodva csodás körpanorámát élvezhetünk. Egyik oldalon a történelmi belváros háztetőire, másik irányban az északi új városrészekre látunk rá, a távolban pedig az égboltot karcolják az Andok vulkánjai. A kilátás naplementekor a legelbűvölőbb, amikor a lemenő nap fényében vöröslő hegycsúcsok és az alant kigyúló városi fények egyszerre varázsolnak mesés hangulatot.
Quito másik különleges attrakciója a TelefériQo nevű gondolás felvonó, amely Latin-Amerika egyik legmagasabban közlekedő kabinos kötélpályája. A modern drótkötélpálya a város nyugati széléről indul, és mintegy 4100 méteres magasságba viszi fel az utasokat, egészen a Pichincha vulkán oldaláig. A kb. 10 perces út során lélegzetelállító látvány tárul elénk: ahogy emelkedünk, egyre kisebbnek tűnik alattunk Quito hosszú városa, és egyre inkább kibontakoznak a környező hegyóriások. Fent, a felvonó felső állomásán egy kilátóterasz vár, ahonnan tiszta időben akár a távoli Cotopaxi havas kúpját vagy a Cayambe gleccserét is megpillanthatjuk a horizonton. Innen túraösvények is indulnak a Pichincha csúcsai felé, a kalandvágyók vezetővel akár fel is túrázhatnak a Ruku Pichincha 4696 méteres csúcsára.
Aki szeretné megtapasztalni, milyen érzés egyszerre az északi és déli féltekén állni, annak Quito környékén erre is van lehetősége. A várostól kb. 26 km-re északra, San Antonio de Pichincha kisvárosában található a Mitad del Mundo park, azaz a „Világ Közepe”. Itt emelkedik a 30 méter magas Egyenlítő-emlékmű, tetején a földgömbbel. A helyszín az 1736-os francia-spanyol Földmérő Expedíció emlékére létesült, amely geodéziai mérésekkel határozta meg az Egyenlítő helyzetét ezen a vidéken. Az emlékműnél egy etnográfiai múzeum mutatja be Ecuador sokszínű népeinek kultúráját és hagyományait.
A természetkedvelő utazók Quitóból kiindulva további kirándulásokat is tehetnek. A főváros közelében fekszik például a Pululahua kráter, amely a világ egyetlen lakott vulkáni krátere, buja zöld völgyében falvak bújnak meg. Néhány órás utazással elérhető a Cotopaxi Nemzeti Park is, ahol az 5897 méter magas Cotopaxi vulkánt csodálhatjuk meg testközelből.
Kultúra, érdekességek és gasztronómia
Quito nem csupán földrajzi és történelmi szempontból egyedi, hanem pezsgő kulturális élet és sajátos helyi szokások is jellemzik. A város lakói büszkék gazdag kulturális örökségükre és hagyományaikra. Minden év december elején nagy fesztivállal ünneplik Quito alapításának évfordulóját, ilyenkor koncertek, táncos felvonulások és szabadtéri rendezvények töltik meg élettel az utcákat, a lakosok pedig hagyományos öltözetben és zenével emlékeznek meg a város születésnapjáról. Quito kulturális központként is fontos szerepet tölt be Ecuadorban, számos színháznak, művészeti galériának és zenei együttesnek ad otthont. A fiatalabb generációk körében is pezseg a művészeti élet, a La Mariscal negyedben és a bohém hangulatú La Ronda utcácskában esténként utcazenészek, festők és kézművesek kínálják portékáikat, ami kiváló alkalom a helyi kultúrával való ismerkedésre.
Ecuador és Quito kulturális örökségének fontos része a gasztronómia is. A hegyvidéki andoki konyha alapját a kukorica, a burgonya és a quinoa adja, ezek a spanyol hatás előtt is a helyiek fő táplálékai voltak. Quitóban számos étteremben és piacon kóstolhatjuk meg az autentikus ecuadori fogásokat, amelyek gyakran egyszerű alapanyagokból készülnek, mégis laktatóak és ízletesek. Az egyik jellegzetes helyi étel a Locro de papa, egy krémes burgonyaleves, amit olvasztott sajttal és szeletelt avokádóval tálalnak. Ugyancsak kihagyhatatlan a Llapingachos, a sajttal töltött burgonyapogácsa, amelyet általában sült kolbásszal és tükörtojással szervíroznak. A tengerparti hatás sem marad el Quitóban, a ceviche itt is népszerű előétel, igaz, a parttól távolabb inkább édesvízi halakkal vagy épp gombával készítik el variációit. Hétvégi családi összejövetelek kedvence a Fritada, az omlósra sütött pácolt sertéshús darabok, amelyeket kukoricával, főtt banánnal és friss paradicsomsalátával tálalnak. A vállalkozó szelleműek az andoki vidék egyik különlegességét is megkóstolhatják: a cuy, vagyis a sült tengerimalac fogyasztása sok évszázados hagyomány az őslakos közösségek körében.