Chichén Itzá a maja civilizáció egykori virágzó városa, amely ma a világ egyik leglátványosabb régészeti emléke. A mexikói Yucatán-félsziget dzsungelében megbúvó romváros 1988 óta része az UNESCO kulturális világörökségének, és 2007. július 7. óta a világ új hét csodájának egyike. Évezredes kőtemplomai és piramisai nem csak a maják, hanem az évszázadok során ideérkező tolték hódítók kultúráját is magukon viselik, ez a különleges maja–tolték kulturális szintézis jól tetten érhető a díszítéseken és építészeti stílusokon.
Természeti környezete és nevének eredete
Chichén Itzá Mexikó délkeleti részén, a Yucatán-félsziget északi felén található, nagyjából félúton a turisták által jól ismert Cancún és Mérida városok között. A vidék földtanilag karsztos síkság, felszíni folyók nélkül. Ennek következtében a maják a felszín alatti természetes víznyelőkben, az úgy nevezett cenotékban találták meg az élethez szükséges vízforrást.
Chichén Itzá nevét is ezekről a víznyelőkről kapta: a Chich’en Itzá kifejezés maja nyelven nagyjából annyit jelent, hogy „az Itzá-kút peremén”. Az Itzá egy maja népcsoport volt, akiket gyakran hívtak a „víz varázslóinak”. A város három bővizű cenote köré épült, amelyek nemcsak ivóvizet biztosítottak, hanem lehetővé tették a környező földek művelését is. Közülük a leghíresebb a Cenote Sagrado (Szent Kút), ahová a maják vallási szertartásaik keretében kincseket és emberáldozatokat is bemutattak az esőisten, Chaac tiszteletére. A cenotéból a 20. század elejei feltárások során arany- és jáde tárgyak, kerámiák, tömjén és emberi csontok is előkerültek, bizonyítva e hely szakrális szerepét.
A város felemelkedése és hanyatlása
A hagyomány szerint Chichén Itzá városát a maják alapították valamikor Kr. u. 435 és 455 között. A korai település egy időre elnéptelenedett, a krónikák szerint feltehetően egy szárazság miatt apadtak el a kutak Kr. u. 682 körül, majd amikor a cenoték vízszintje visszatért, a lakosok újra benépesítették. A város a 9. század végére ismét virágzásnak indult, és vallási-közigazgatási központtá fejlődött. Ebben az időben a központi területet főként a papi és arisztokrata réteg lakta, míg a földművesek és kézművesek a külső falvakban éltek és látták el a város elitjét.
A 10. század fordulópontot hozott Chichén Itzá életében. Kr. u. 987 körül nyugatról, Tula irányából érkező tolték hódítók foglalták el a várost, élükön Topiltzin Ce Acatl Quetzalcoatl vezetővel. A tolték és maja vezetők katonai szövetségre léptek, és Chichén Itzát a maja–tolték birodalom fővárosává tették. A tolték hódítók átvették ugyan a helyi maja kultuszok egy részét, de saját hitvilágukhoz igazították azokat. Ebben az időszakban honosodott meg Kukulkán, a tollas kígyóisten kultusza, valamint a sokkal harciasabb, áldozati szertartásokban gazdag tolték szokásrend. Chichén Itzá ekkor vált a két kultúra találkozási pontjává, a maják kifinomult építési technikái keveredtek a toltékok új, harcias motívumaival, amelyek például a domborműveken megjelenő sasokat ábrázolják, amint emberi szívet tépnek ki áldozataikból.
A fénykor azonban nem tartott sokáig. 1221-ben a források polgárháborúról és lázadások kitöréséről számolnak be, Chichén Itzá több épülete leégett, és a város hanyatlásnak indult. A regionális hatalmi központ szerepét a közeli Mayapán városa vette át. Mire a spanyol hódítók a 16. században megérkeztek a Yucatán-félszigetre, Chichén Itzá már nagyrészt elhagyatott volt. 1531-ben Francisco de Montejo konkvisztádor ugyan elfoglalta a romvárost, és egy ideig tervezték, hogy az új spanyol tartomány székhelye legyen, azonban a kísérlet kudarcot vallott, néhány hónap elteltével az őslakos maják felkelései miatt a spanyolok feladták Chichén Itzát. A várost lassan visszafoglalta a dzsungel, és a benőtt romokat csak a 19. században fedezték fel újra a régészek és az utazók.
Érdekességek és látnivalók
Kukulkán-piramis, mint kőnaptár: A központi piramistemplom négy oldalán egyenként 91 lépcsőfok vezet a tetején álló szentélyhez, összesen 365 lépcső, ami pontosan megegyezik az év napjainak számával. A piramist precízen tájolták a négy égtáj felé. Különleges jelenség figyelhető meg minden év tavaszi és őszi napéjegyenlőségén: naplementekor a lemenő Nap árnyéka a piramis lépcsőin egy hullámzó kígyó alakját rajzolja ki, amelynek feje és farka kőből faragva várja az árnyék testét a piramis alján és tetején.
A “Csiga” csillagvizsgáló: A Caracol (spanyolul “csiga”) néven ismert kör alaprajzú toronyépület a maják csillagászati tudásának bizonyítéka. Belsejében csigalépcső található, erről kapta a nevét. Az építmény különleges tájolású, ajtói és ablakai az égitestek mozgásához, különösen a Vénusz bolygó járásához igazodnak. Ez arra utal, hogy a maják az égbolt jelenségeit megfigyelve alakították ki naptárukat és időszámításukat. El Caracolt a világ egyik első csillagvizsgáló obszervatóriumaként tartják számon.
Chichén Itzá napjainkban
Chichén Itzá ma Mexikó leglátogatottabb régészeti helyszíne, a világ minden tájáról érkező utazók kötelező úticélja. Évente mintegy 2–2,5 millió turista keresi fel, 2023-ban például rekord 2,33 millió látogatót regisztráltak, megelőzve ezzel az ország más híres romvárosait, köztük Teotihuacánt. Chichén Itzá 1988 óta kiemelten védett műemlék, így a mexikói hatóságok nagy hangsúlyt fektetnek a terület megóvására és a látogatók szabályozott fogadására. A piramisok megmászása szigorúan tilos, 2008 óta egyáltalán nem engedélyezett, hogy turisták felmenjenek a Kukulkán-templom lépcsőin. E döntés célja az ősi kőépületek állagának megőrzése és a balesetek megelőzése. A korlátozás betartását a helyszínen őrök figyelik, a szabálysértőkre pedig jelentős pénzbírság is kiszabható.
A turisták számára Chichén Itzá egész évben nyitva áll. A forró, párás trópusi klíma miatt érdemes korán reggel vagy késő délután érkezni, hogy elkerüljük a déli hőséget és a legnagyobb tömeget. A régészeti zóna bejáratánál egy látogatóközpont található, ahol mosdók, kávézó és ajándékbolt áll rendelkezésre.
Programok terén is tartogat élményeket Chichén Itzá. A helyszínen napközben a romok szabadon bejárhatók, de érdemes megvárni az estét is: a fő piramisnál rendszeresen tartanak látványos fény- és hangjátékot, az úgynevezett Noches de Kukulkán show-t. Ilyenkor sötétedés után színes fényekkel vetítik a piramisra a maja mitológia jeleneteit, miközben dramatizált narráció kelti életre a régi történeteket. A különleges atmoszféra felejthetetlen élményt nyújt – a csillagok alatt megelevenedik a maja múlt.
