Costa Rica gyönyörű nemzeti parkjai és sokszínű állatvilága mellett világhírű kávéiról is ismert, melyek termelését a minőségre építő szemlélet határozza meg. A kávé az elmúlt két évszázad során az ország gazdaságának motorja volt, formálta történelmét és kultúráját. Ez a közép-amerikai ország volt az első a régióban, ahol kereskedelmi céllal kezdtek kávét termeszteni.
A Costa Rica-i kávé története és eredete
A kávécserjéket a 18. század végén honosították meg Costa Ricában, a fővároshoz közeli Központi-völgy kedvező klímájú, vulkanikus talaján. Az arabica kávéfaj első palántái Etiópiából származtak, és a Costa Rica-i kormány aktív ösztönző politikát folytatott a termesztésükre: földterületet adományoztak bárkinek, aki kávét ültetett. Ennek köszönhetően a kávé gyorsan elterjedt, és 1829-re már megelőzte a kakaót, dohányt és cukornádot, mint az ország vezető exportnövénye. 1820-ban indultak az első kávészállítmányok, 1843-ban pedig William Le Lacheur hajóskapitány már közvetlenül Angliába exportált Costa Rica-i kávét. A brit kereslet óriási tőkét hozott az országnak, és a kávébevétel finanszírozta számos infrastrukturális fejlesztés megvalósítását – ebből épült az első vasútvonal az Atlanti-óceán partjáig 1890-ben, valamint San José híres Nemzeti Színháza is 1897-ben.
A 20. század elejére a kávé határozta meg Costa Rica gazdasági és társadalmi életét: a nagy kávéültetvényesek a társadalom elitjéhez tartoztak, és a világpiaci árak változásai az ország sorsát is befolyásolták. Az 1900-as évektől azonban új kihívások jelentkeztek. Brazília és a szomszédos közép-amerikai országok (pl.: Guatemala, Honduras) kávétermelésének felfutása miatt a Costa Rica-i termelőknek egyre ingadozóbb árakkal kellett szembenézniük. A II. világháború idején fő felvásárlójuk, Anglia leállította az importot, ami megtörte a kávé addigi lendületét. Az 1980-as években egy pusztító gombabetegség (kávérozsda) sújtotta Közép-Amerika ültetvényeit, így sok ezek közül tönkrement. Bár a ’90-es évekre a termelés újraéledt, a kávé már nem hozott olyan jövedelmezőséget, mint korábban. A 21. század elejére Costa Rica gazdasága diverzifikálódott, a kávét olyan ágazatok előzték meg, mint a high-tech ipar és a turizmus. Ennek jeleként számos gazda adta el a főváros környéki ültetvényét ingatlanfejlesztőknek, így az ország kávétermesztése a hegyvidéki régiókba szorult vissza. Ma Costa Rica a világ kávétermelésének kevesebb, mint 1%-át adja, de a “tico” kávé továbbra is a minőség szinonimája, világszerte keresett különlegesség.
Kávétermesztés folyamata
Costa Rica változatos tájai és mikroklímái kiválóan alkalmasak a magas minőségű kávé termesztésére. Az ország nyolc fő kávérégióval rendelkezik, ezek közül a leghíresebb Tarrazú hegyvidéke, ahol a közel 1500 méteres tengerszint feletti magasság, a hűvösebb éghajlat és a vulkanikus talaj ideális feltételeket biztosít a különösen aromás kávék számára. A hegyvidéki klíma sajátossága, hogy a nappali meleg és az éjszakai hűvös váltakozása lassítja a kávécseresznyék érését, ezáltal gazdagabb, összetettebb ízvilágot adva a termésnek. A vulkanikus eredetű talaj pedig tápanyagban gazdag, ami tovább fokozza a termesztett kávébabok minőségét. Az ültetvényeken az esős és a száraz évszak váltakozása szabályozza a növények ciklusát és a jól elkülönülő száraz időszak lehetővé teszi a napra terített kávészemek hagyományos szárítását a betakarítás után.
A szüret jellemzően kézi szedéssel zajlik az országban. A szüretelők csak az érett, piros kávécseresznyéket gyűjtik be és kosaranként fizetséget kapnak. A leszedett termést ezután gyorsan feldolgozzák a nedves feldolgozóüzemekben (helyi nevén beneficio), ahol kimossák és meghántolják a szemeket. Costa Rica mindig is úttörő szerepet játszott az innovatív feldolgozási eljárásokban is, itt fejlesztették ki például a „honey” eljárást, amely a hagyományos nedves és száraz feldolgozás közti módszer. A kávécseresznye héját eltávolítják, de a cukros gyümölcshús egy részét a magon hagyják szárításkor, így a kávébab extra édes, mézes jegyekkel gazdagodik. Ez a módszer ma már Közép-Amerika-szerte elterjedt, és hozzájárul a costa ricai kávék egyedi karakteréhez.
A kávéminőség fenntartása érdekében a Costa Rica-i Kávé Intézet szigorú szabályozást és támogatást nyújt a termelőknek. Az intézet ellenőrzi az exportot, képzéseket szervez és kutatásokat folytat új agronómiai módszerek fejlesztésére. A kormányzat a kedvező feltételek fenntartására adókedvezményeket és minőségi programokat biztosít a kávéfarmereknek. Mindezek eredményeképp Costa Rica egyike a világ legelismertebb specialty kávé termőhelyeinek, ahol a termelők a mennyiség helyett a kiemelkedő minőségre helyezik a hangsúlyt.
Legismertebb kávéfajták Costa Ricában
Costa Ricában törvény garantálja a kávé minőségét: 1989 óta kizárólag a lágyabb, összetettebb ízvilágot nyújtó arabica kávét szabad termeszteni, a kevésbé nemes robusta fajták ültetését betiltották. Az ültetvényeken a két legelterjedtebb variáns a Caturra és a Catuaí, ez a két fajta adja a termés mintegy 90%-át. A Caturra a Bourbon nevű arabica alfaj egy természetes mutációja, mely alacsony növésű, de bőtermő növény, kedvelt a farmerek körében, mert könnyebb szüretelni és intenzív, élénk savasságú kávét ad. A Catuaí szintén egy kis termetű hibrid, melyet Brazíliában nemesítettek ki. Magas hozama és kiegyensúlyozott, édes ízprofilja miatt vált népszerűvé Közép-Amerikában.
A minőségorientált termelés jegyében az utóbbi évtizedekben Costa Ricában megjelentek különleges, egzotikus specialty fajták is. 2012-ben kezdték termeszteni a Geisha nevű arabica variánst a Tarrazú régióban, miután a szomszédos Panamában hatalmas sikert aratott ennek a fajtának a páratlanul gazdag, virágos aromája. A Geisha eredetileg Etiópiából származik, és a specialty kávék világában az egyik legértékesebbnek számít különleges ízjegyei és ritkasága miatt. Emellett léteznek helyi nemesítésű változatok is, például a Villa Sarchí egy Costa Ricában felfedezett arabica mutáció, amelyet az ország északnyugati részén fekvő Sarchí városáról neveztek el. Ez a fajta édes, gyümölcsös ízjegyekkel gazdagítja a kávét.
A kávé szerepe a helyi kultúrában
Costa Ricában hagyományos, úgynevezett chorreador kávéfőzőt használnak. Ez egy egyszerű, faállványból és vászonzacskóból álló filteres eszköz, mely a Costa Rica-i kávékultúra ikonikus jelképe. A chorreador használatakor forró vizet öntenek a frissen őrölt kávéra a textilszűrőben, és a lassan átcsepegő kávé közvetlenül a csészébe csorog. A módszer egyszerűsége és ráérőssége a “pura vida” életérzést tükrözi: a kávékészítés és fogyasztás Costa Ricában nem kapkodó rutin, hanem nyugodt, élvezetes szertartás. A kávé a mindennapok szerves része. A tico családoknál megszokott, hogy reggel és délután is leülnek egy csésze kávéra, amit gyakran cukorral vagy tejjel ízesítve isznak. A vendégnek kínált kávé a vendégszeretet jele. A baráti beszélgetések pedig elképzelhetetlenek egy jó kávé nélkül.
Nem csoda, hogy Costa Rica a kávéjára nemzeti büszkeségként tekint. Minden évben megrendezik a Nemzeti Kávénap fesztivált, ahol a kávétermelőket ünneplik, és átadják a Cup of Excellence díjat a legkiválóbb kávéért.
Érdekességek
Kávéturizmus: Napjainkban Costa Ricában a kávé nem csupán exportcikk, hanem turisztikai attrakció is. Számos híres kávéültetvény áll nyitva a látogatók előtt: például a főváros közelében a Doka Estate, vagy Monteverdén a Café de San Luis családi farm. Ezeken a farmokon a turisták vezetett túrákon követhetik végig a kávé útját a cserjétől a csészéig, megismerhetik a kávétermesztés és -feldolgozás történetét és fortélyait, sőt szezon idején ki is próbálhatják a kávészedést. A frissen pörkölt kávé kóstolója minden túra csúcspontja, és gyakran a program részét képezi a hagyományos chorreadorral készült kávé bemutatója is. A legjobb időszak a kávéfarmok felkeresésére januártól márciusig tart, amikor a betakarítás zajlik, ilyenkor a farmok pezsgő élettel és élénkpiros kávécseresznyékkel várják a vendégeket. Egyes helyeken a kávétúrákat ökoturizmussal kombinálják, például a vendégek túrázhatnak az ültetvény melletti erdőben, vagy ellátogathatnak egy vadvédelmi központba, így a kávéélmény mellé természeti kaland is társul.
Fenntarthatóság és biodiverzitás: Costa Rica a világ egyik élharcosa a környezetvédelem terén, és ez a kávéiparban is tükröződik. Az intenzív kávétermesztés okozta problémák, például a folyók szennyezése az 1990-es években komoly gondot jelentett. Válaszul az ország 1995-ben szigorú környezetvédelmi törvényeket léptetett életbe a kávéfeldolgozó üzemek számára, előírva a szennyvíz és hulladék megfelelő kezelését. Emellett egyre több farm tér át árnyékban termesztett kávéra, ami annyit jelent, hogy a kávécserjéket magasabb fák árnyékolják. Ez a hagyományos módszer segít megőrizni a talajt és csökkenti az eróziót, ugyanakkor élőhelyet biztosít madaraknak és más vadon élő állatoknak a farmok területén is. Kutatások kimutatták, hogy a hagyományos, árnyékos kávéültetvények meglepően gazdag madárvilágnak adnak otthont, szinte annyi faj él rajtuk, mint az érintetlen erdőkben. A fenntarthatósági tanúsítványok (pl. Rainforest Alliance vagy Fair Trade minősítések) egyre gyakoribbak a Costa Rica-i kávéknál, jelezve, hogy a termelés a természetvédelemmel és a helyi közösségek jólétével összhangban zajlik. Sok kávéfarm büszkén hirdeti zöld gyakorlatait a látogatóknak is, legyen szó organikus gazdálkodásról, erdőtelepítési projektekről vagy a kávéhéj újrahasznosításáról.
