A 20. századi amerikai irodalom egyik legjelesebb alakja, Ernest Hemingway, különleges kapcsolatot ápolt Kubával. Amikor az országba érkezett, már beutazta a világot, élt Párizsban, Floridában, Spanyolországban és Kenyában is. Saját elmondása szerint Havannába azért látogatott, hogy elvonuljon a zavaró tényezőktől, és az írásra tudjon koncentrálni. De közben megtalálta otthonát is. Kubában végül hosszabb ideig élt, mint bármelyik másik helyen élete során.
Az első találkozás Kubával
Hemingway először 1928-ban járt Kubában, első látogatása az országban viszont nem volt szándékosnak mondható. Az író családjával utazott floridai otthonukból Spanyolországba, amikor hajójuk 3 nap pihenőt tartott Havannában. Mindössze ez a 3 nap kellett ahhoz, hogy az író beleszeressen a karibi szigetországba.
Már ezen első látogatása során is az Ambos Mundos Hotelben szállt meg, ahogy a következő évtizedben minden alkalommal, amikor az országba látogatott. Az 1930-as években oda-vissza utazgatott Kuba és Florida között. Úgy tartják, hogy leghíresebb regényét, az Akiért a harang szól című mű nagy részét is az Ambos Mundos Hotel 511-es szobájában írta, ahonnan egyébként csodás kilátás nyílik Havanna kikötőjére. Ma a hotelszoba apró emlékműként őrzi az író emlékét, régi írógépe üveg alatt áll, és a falon ott lóg az az 1954-es távirat, amely értesítette őt az irodalmi Nobel-díj elnyeréséről.
Hemingway 1939-ben, második házasságának véget értével költözött végleg Kubába. A következő évben feleségül vette korábbi szeretőjét, a haditudósító Martha Gellhornt, aki meggyőzte, hogy egy hotelszobánál több élettérre van szükségük. Így a házaspár megvásárolta a Finca Vigíát, egy egyemeletes házat, amely Havannától 9 km-re, gyönyörű birtokon állt. Bár Gellhornnal való házassága nem bizonyult hosszúéletűnek, Hemingway majdnem húsz évig élt a Finca Vigíában. Itt írta a Szigetek az áramlatban, a Vándorünnep és Az öreg halász és a tenger című műveket. Ma az író egykori otthonában múzeum működik, melyet decemberi kubai utunk résztvevőivel mi is meglátogatunk. Ez a múzeum betekintést enged Hemingway világába: megtekinthetők az író vadászati trófeái, az általa tervezett bár és a több ezer könyvet számoló impozáns irodalmi gyűjteménye is.
Hemingway és a tenger
Napjainkban a Finca Vigía ad otthont Hemingway mesés hajójának, a Pilarnak is. Az író leghűségesebb társa ez a hajó volt, amit még 1934-ben vásárolt a floridai Key Westben. Amikor Kubában tartózkodott, Hemingway hosszú napokat és éjszakákat töltött a Pilaron: Gregorio Fuentesszel, a hajó kapitányával és hűséges barátjával fekete marlinra halásztak. A hajóval ekkoriban a Havannától mindössze 10 km-re keletre található Cojimar nevű halászfaluban kötöttek ki. Cojimar szolgált ihletként Az öreg halász és a tenger című korszakalkotó regény falujához, a mű főszereplőjét, Santiagot pedig az író barátjáról, Fuentesről mintázta. Cojimarban található a La Terraza nevű étterem és bár is, ahol Hemingway gyakran megállt egy vízen töltött nap után.
A második világháború idején Hemingway az Egyesült Államok havannai nagykövetségének beleegyezésével nemcsak marlinra, de német tengeralattjárókra is vadászott a Kubát övező vizeken. Bár hivatalosan a Pilar az Amerikai Természettudományi Múzeum számára gyűjtött mintákat, a valóságban a hajót gépfegyverekkel és kiképzett legénységgel látták el. Fuentes és Hemingway két éven át járőrözött Kuba északi öbleiben, és többször is észleltek és jelentettek náci hajókat. A kaland Hemingway Szigetek az áramlatban című regényének alapanyagául szolgált.
Havanna kikötőjét egyébként szintén Hemingwayről nevezték el, és itt rendezik meg az általa alapított éves horgászversenyt. A versenyt először 1950-ben tartották meg, az első három évben pedig Hemingway nyerte a trófeát. Az 1961-es és 1962-es viharos években szünetelt, de 1963-ban, a Disznó-öbölbeli inváziót követően újraindult ez a nagyszabású esemény. Az immár 73. éve megrendezett versenyre a világ minden tájáról érkeznek horgászok, akik marlint, tonhalat és wahoot akarnak kifogni.
Egy ital Papával
Nem titok, hogy a helyiek által „Papa” néven emlegetett író a jó koktélokat sem vetette meg, így nem csoda, hogy Hemingway szellemének keresése gyakran az ország bárjaiban kezdődik. Az író két legkedvesebb bárja, az El Floridita és a La Bodeguita del Medio, azóta is őrzi emlékét a Havana Viejában. A La Bodeguita falán még egy az írónak tulajdonított graffiti is látható: „Mi mojito en La Bodeguita, mi daiquirí en El Floridita.” Vitatott, hogy ezt valóban Hemingway írta-e, mindenesetre az biztos, hogy Hemingway törzsvendég volt mindkét bárban.
Az El Floridita bár és étterem egyébként még 1819-ben nyílt meg, és az 1950-es években az Esquire magazin a világ egyik legjobb bárjának nevezte. Az író ide járt inni és beszélgetni, és számos neves barátját is elhozta az El Floriditába, köztük Tennessee Williamst és Jean-Paul Sartre-t. Azt mondják, Hemingway különösen szerette a bár daiquirijét, az ízletes rumos-citrusos italt az írónak azonban cukor nélkül szolgálták fel, mivel cukorbeteg volt. Az El Floridita falait Hemingway és híres barátai fotói díszítik, míg azt a helyet, amelyet a csaposok gyakran fenntartottak az írónak, egy bronzból készült, életnagyságú szobor foglalja el.
A másik bár, amelyet mindenképpen meg kell látogatni, ha Hemingway nyomában szeretnénk járni, a La Bodeguita del Medio. A Katedrálistól mindössze fél háztömbnyire található bár eredetileg egy szomszédos ház kocsiszínje volt. Végül bodega lett belőle, ahol a tulajdonos, Ángel Martínez árulta ételeit és italait a helyieknek. Az 1950-es években ez a bohém bár vonzotta az írókat, zenészeket és újságírókat. Hemingwayen kívül járt itt többek közt Nat King Cole és Gabriel García Márquez is. A La Bodeguita a mojito szülőhelyeként is ismert, bár ezt az állítást sokan vitatják. A bár falait régi poszterek, a híres vendégekől készült fényképek és a látogatók aláírásai borítják, amelyek közül néhány több évtizedes múltra tekint vissza.
Hemingway és a forradalom
Az elmúlt évtizedek során rengeteg spekuláció született arról, hogy Hemingway hogyan vélekedett a forradalomról. Habár az író élete során soha nem beszélt nyíltan erről, Kubában úgy állítják be, mint aki támogatta Castro gerillamozgalmát. Van néhány idézet, amely ezt az elképzelést látszik alátámasztani. Negyedik felesége, Mary Welsh szerint „Hemingway mindig is a forradalom mellett volt”. A forradalom kérdése néhány regényében is feltűnik: a Szigetek az áramlatban című művében Hemingway azt írja: „Egy abszolút gyilkos zsarnokság van, amely az ország minden kis falujára kiterjed”. Ugyanebben a könyvben azonban egy másik szereplő azt mondja: „A kubaiak… átverik egymást. Eladják egymást. Azt kapták, amit megérdemeltek. A pokolba a forradalmaikkal.”
Érdekes módon Hemingway és Castro csak egyszer találkozott. Ez a 10. éves Ernest Hemingway Halászversenyen történt 1960-ban. Úgy volt, hogy Castro, Kuba akkori új vezetője, adja át a trófeát a verseny győztesének. Végül azonban ő fogta ki a legnagyobb marlint, és így ő maga nyerte el a díjat. Hemingway és Castro találkozójáról számos fénykép készült, de állítólag a formaságok közepette csak futólag váltottak néhány szót.
Hemingway távozása Kubából
A hidegháború beköszöntével Hemingwaynek döntenie kellett az USA és Kuba között, és ő az előbbit választotta. 1960-ban távozott; egy évvel azután, hogy Batistát megbuktatták. Visszatért az amerikai Idahóba, ahol 1961 júliusában saját kezűleg vetett véget életének.
Bár Hemingway Mary Welshre hagyta a Finca Vigíát, halála után a Castro-kormány lefoglalta a birtokot. A kormány megengedte Marynek, hogy a férfi kéziratainak és leveleinek nagy részét elvigye, de a ház többi részét változatlanul kellett hagynia.
Hajóját, a Pilart az író Gregorio Fuentesre hagyta. Hemingway hűséges hajóskapitánya viszont nem akarta folytatni a hajózást az író nélkül, ezért a kubai kormánynak adományozta a hajót. Ma a Pilar a Finca Vigíában van kiállítva.
Nem sokkal az író halála után, a közeli Cojimarban, ahol Hemingway kikötött a Pilarral, a halászok emlékművet akartak állítani az író tiszteletére. A réz azonban 1961-ben nehezen beszerezhető volt, ezért több halász is adományozott egy-egy szerelvényt a hajójáról. Ezeket a darabokat beolvasztották, és a rézből egy Hemingway mellszobrot készítettek. A szobor Cojimar hajókikötőjében áll, örökké a tengerre nézve.
Hemingway és Kuba különleges kapcsolata
Ernest Hemingway több mint 30 éven át élt Kubában. Nem meglepő hát, hogy a kubai emberek, helyek, az éghajlat, a kultúra és a történelem beivódtak az író történeteibe, ezek lenyomatát megannyi művében felfedezhetjük. Kuba az a hely, ahol az író halászott, írt, ivott és szeretett. Hemingway habár amerikai volt, ma mégis a kubai történelem egyik legismertebb alakjaként említhetjük Fidel Castro és Che Guevara mellett. Ez persze köszönhető annak is, hogy az ország kormánya előszeretettel használja fel az író kubai élményeit a turisták vonzására.
Mégis, tagadhatatlan, hogy Hemingway otthonának tekintette Kubát. Az ország iránti szeretetéről árulkodik az is, hogy amikor 1954-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, egy televíziós interjúban azt nyilatkozta, hogy megtiszteltetés számára, hogy ő „az első kubai sato”, vagyis kubai korcs, akit kitüntetnek a díjjal. A 23 karátos aranyérmét a kubai népnek akarta adni, de nem feltétlenül az akkor hatalmon lévő Batista-kormánynak. Ezért a katolikus egyház őrizetébe adta, hogy a Santiago de Cuba mellett fekvő El Cobre bányászváros kis szentélyében állítsák ki.
Az író emlékét Kubában azóta is nagy becsben tartják. Havanna macskaköves utcáin sétálgatva számos Hemingway regényeket árusító könyvesbolttal és az írónak szentelt múzeummal találkozhatunk. A kubai bárok jellegzetes italokkal tisztelegnek az író előtt, valamint az országba látogatók számos túrán vehetnek részt, melyek során az író törzshelyeit kereshetik fel. Decemberi kubai körutunk résztvevőivel mi is felfedezzük Hemingway kubai életének legfontosabb állomásait.
